Folia historica 4
Vona Anikó: Olasz korsós minta egy magyar úrihímzésen
majdnem teljesen azonos formájú az előbbivel. A párnahaj érdekessége, hogy az itáliai reneszánsz elrendezésű mustrában (egyenesen álló, magános virágcsokrok — ebben is nagyon hasonlít az előző hímzéshez) keleti hatások érezhetők. 2 2 A Nemzeti Múzeumban őrzött XVII. századi oltárterítő (antependium) vázája (3. kép) már kevésbé sematikus, felülete mozgalmas, gerezdes vonalakkal, színezéssel tagolt. A váza füle S alakban hajló, nyaka hosszú, keskeny. Érdekessége, hogy a váza elölnézetben, a száj pedig perspektivikusan ábrázolt. A tizenöt virágszál azonban nem a váza szájából ered, hanem mögéje rajzolt. A hímzés kompozíciója szimmetrikus, az egy oldalra hajló virágok különbözőek. 2 3 Múzeumunk gyűjteményében található egy vázás úrasztali terítő Pécsújhelyről (5. kép). Négy sarkát vázából kinövő tulipántövek díszítik. A középső tő egyenesen felnyúlik, a két szélső oldalra hajló. A váza szélesebb, gerezdes testű, nyaka hiányzik, a két fül fogazott levéllé módosult. A váza talpát hímzője gránátalmává alakította át, valószínűleg azért, hogy könnyebben illeszkedhessen a kendő derékszögű sarkához. 2 4 Hazai hímzéseinken a korsós ornamentikára a kétoldali részarányosság a jellemző. Supka Magdolna említést tesz egy XVIII. századi hímzésről, melyre a vázákat nem a hímzés szélére merőlegesen, hanem átlós irányban varrták. A ferde tengelyre helyezett váza keleti hatásra vezethető vissza, de a reneszánsz váza virágként való ábrázolása magyar hímző eredeti ötlete. A gáboltói oltárterítő (6. kép) az „olasz korsós varrás" egyik XVIII. századi változata. A két korsó alacsonyabb és szélesebb, hasonlítható a Mátyás trónkárpit vázájához. A korsóból kinyúló főágon itt is tulipánt látunk, de az ábrázolás kiválasztott hímzésünkhöz viszonyítva természethűbb, dinamikusabb. A tulipán nem három, hanem öt sziromlevelű. Az olasz korsós motívum a XVI-XVII. században igen elteijedt volt recemunkákon is. Károlyi Kata 1595 évi kelengyelajstromában az egyik lepedő leírása: „olasz korsóval varrott recés, gallos lepedő". Egy Szepeshelyről való alakos varrott récén a táncoló párok virágos vázákkal váltakoznak. A kézimunka valószínűleg a XVII. században készülhetett XVI. századbeli francia minta után. Sibmacher német mustrakönyvéből 27 szintén ismeretes egy hímzés, mely vázák közt táncoló párt ábrázol. (Az olasz korsós minta Franciaországban és Németországban is igen közkedvelt volt.) Az Iparművészeti Múzeum 1918-ban rendezett Magyar hímzések kiállításán szerepelt egy úgynevezett .jegykendő", melynek négy sarkát átló150
