Folia historica 4

Heiszler Vilmos: A bécsi katonai vezetők olaszellenes preventív háborús tervei 1876-1881

tói: Bologna—Firenze—Róma—Nápoly útvonalat tervez, s különösen Rómától délre számít már a lakosság barátságos viselkedésére is. Ezek szerint a szeparatisztikus tendenciákra is kívánt építeni, különösen a szicíliai kettős királyságban, ahol szerinte az olasz vereségek láttán mindig könnyen kitörnek a felkelések. A főherceg terveiben tehát egy Olaszország feletti teljes győzelem szerepelt (a déli irányú offenzíva mellett egy a Pó mentén nyugati irányba haladót is tervezett), s bár a bevezetőben leszögezte ugyan a restaurációs politika kizárását, de azt is csak a hadműveletek idejére, s a tervben fellelhető utalások a szeparatista törekvésekre való támaszkodásról arra engednek következtetni, hogy valamilyen politikai átrendezési elképzelése lehetett a több itáliai dinasztiával rokoni kapcsolatban álló Albrechtnek.

4

0 Azt, hogy az olasz egységet nem tekintette egy végleg lezárt folyamat eredményének, mutatja Beck császári katonai kancelláriavezetőhöz írt levele 1877. március 20-áról.

4

1 E levélben, annak bizalmas jellegének megfelelően, igen éles hangot üt meg. Olaszországot azonosítja mindazzal, ami vörös, liberális, köztársasági és a titkos társaságokkal kapcsolatos. Szerinte Olaszországban tulajdonképpen már a köztársasági eszme uralkodik, mely a monarchista formák vékony takarójával leplezi magát. Az államegység külsőséges és látszólagos, nincsenek mély gyökerei a köztársasági eszme föderatív, a történelmi városköztársaságokra visszanyúló jellegének megfelelően. Hiányzott szerinte az igazi olasz egység megteremtéséhez az idő, a nyugodt fejlődés, de mindenekelőtt az emberek. Magvas véleménye az olasz politikusokról: „összeesküvők, titkos szövetségek tagjai, liberális fráziscséplők, akik egy éjszaka alatt érvényesíteni akarják doktrínájukat, s azt hiszik, hogy a proklamált törvény elég, hogy azok valósággá váljanak". Szerinte többet ártottak az olasz egységnek, mint bárki más. Ügy látja, hogy a jelenlegi vörös minisztérium valószínűleg hamarosan egy még vörösebbnek adja át a helyét, melynek alaptétele a jogok és szerződések lábbal tiprása a népszuverenitás örve alatt. Vigyázzunk — hívja fel a figyelmet Albrecht —, nehogy a népszuverenitás eszméje nálunk is érvényesüljön. A főherceg fenti megnyilatkozásai az olasz politikára vonatkozó, Metternich korába illő értékítéletek mellett még egy szempontból figyelemre méltóak: a konzervatív indíttatású organikus társadalmi fejlődési tan elemeinek ismeretére utalnak az olasz történelmi fejlődésre s a liberálisok doktrinér változtatni akarására vonatkozó megjegyzései. Az orosz—török háború kirobbanásával a katonai és a politikai vezetők figyelme is a Balkánra koncentrálódott. Az oroszellenes fellépés lehetőségeinek mérlegelése során azonban állandóan számot kellett vetni Olaszország121