Folia historica 4
Heiszler Vilmos: A bécsi katonai vezetők olaszellenes preventív háborús tervei 1876-1881
gal, az állandó bizonytalansági tényezővel a Monarchia délnyugati határainál. Az Olaszország elleni fellépés legenergikusabb sürgetőjének most is Albrecht bizonyult. A titkos konferenciák során mindvégig hangsúlyozta az olasz veszélyt, így az 1877. július 23-i 4 2 s az 1878.január 15-i titkos konferenciákon. 4 Gyanakvásával nem állt egyedül, főleg Beckkel, a katonai kancellária vezetőjével kialakult együttműködés eredményezte nézeteik közeledését. (Ezt az együttműködést gyakori levélváltásuk dokumentálja.) Beck már 1877/78 telén felvonulási tervet készített Olaszország ellen, mely szerint a mozgósítást követő 30. napon a hadsereg már mélyen a velencei tartományban állt volna. Ez a tervezet is kifejezetten hangsúlyozta az elképzelések katonai és nem politikai jellegét, s ezért az időponti egybeesésen túl ez a motívum is összefüggésre enged következtetni Albrecht 1877 tavaszára elkészített tervével 4 4 Az olasz közvélemény felzúdulása a berlini kongresszus után visszatükröződik Albrechtnek Beckhez 1878. december 2-án intézett levelében. 45 Úgy vélte, hogy egy láthatatlan és titkos világközpont irányítja a forradalmi agitációt, mely ellen az egyetlen hatásos szer a hajdani három császár szövetsége lenne. 14 -i keltezésű levelében 4 6 kifejti Becknek, hogy nem bízik az olasz kormánynak a közvéleményt csillapítani igyekvő intézkedéseiben, azokat figyelemelterelő műveletnek minősíti. Szerinte nem lehet hitelt adni Cairolinak, ennek a „ravasz forradalmárnak e tutti quanti", akinek egész életét az Ausztria ellen irányuló gyűlölet tölti ki, s többször vérét is ontotta emiatt. A berlini kongresszus eredményével annak ellenére, hogy AusztriaMagyarország mandátumot kapott Bosznia-Hercegovina megszállására, nem volt elégedett a főherceg. Egy 1879 májusára keltezett eszmefuttatásában 47 1876-hoz képest kifejezetten kedvezőtlennek tartotta a Monarchia katonai helyzetét. Értékelésének alapja: korábban a Monarchia hadereje egyetlen irányban sem volt lekötve, most pedig az okkupáció végrehajtására sorkatonaságot használtak fel. így a haderő sokat veszített minden irányban való akcióképességéből. Az egyes hatalmak erejének tárgyalása során Olaszországról úgy nyilatkozik, hogy az olasz politika szándékai a keleti válság során megmutatkoztak, csakúgy mint az, hogy Ausztria önként nem mond le DélTirolról és Isztriáról. Az olasz hadsereg erősödik, a kormányok élén pedig 10 éve különféle Geheimbündlerek váltogatják egymást, s az ország gyors ütemben halad a köztársaság felé. Az olasz bel- és külpolitikai robbanás időpontját megmondani nem tudja, de egy biztos: bárki indítson háborút Ausztria ellen, az biztosan számíthat Olaszország szövetségére. Ugyanakkor Olaszország az 122
