Folia historica 4

Heiszler Vilmos: A bécsi katonai vezetők olaszellenes preventív háborús tervei 1876-1881

felében betöltött osztrák hatalmi állás iránti nosztalgiát is. Ausztria akkor ugyanis egymagában is nagyhatalomnak és értékes szövetségesnek számított, s ezt az állapotot, a minden irányban kötetlen s így akcióképes Ausztriát szeretné helyreállítani a főherceg. Az Olaszország elleni háború szükségességének elméleti tisztázása után Albrecht a gyakorlati előkészítéshez fogott. Egy 1877 tavaszára datált •3Q terjedelmes emlékirat és mellékletei a hadicélok rögzítésén kívül már konkrét szervezeti intézkedések tervét is magukban foglalják. A hadicélok megfogalmazásánál politikai szempontból mérsékelt hangnemet üt meg: elutasítja mind a hódításokra való feltétlen törekvést, mind pedig „a kormányok létrehozásával való időpocsékolást". A hadizsákmány tekintetében már korántsem ilyen mértéktartó: oktalanságnak tartaná, hogy a megszállt országot pénzügyileg kíméljék csak azért, hogy ezzel népszerűségre tegyenek szert. A katonai operációk alatt mindent elkerülendőnek tart, ami restaurációs politikára utalva zavarba hozhatná a Monarchiát. A háborút egy egységes ország ellen, lehetőleg annak költségére kívánja vezetni. Ami az ellenség teljes leverése után történik, annak meghatározását nem a katonák által megválaszolandó kérdések közé sorolja. A támadás időpontjának kiválasztásánál éghajlati és politikai tényezőket vesz figyelembe: az éghajlati viszonyok az augusztusi támadást indokolják. A politikai szempontok is ezt támasztják alá szerinte, mert egy esetleges győzelem októberre képzelhető el, s ha az osztrák győzelem ellensúlyozására a nagyhatalmi szomszédok demonstrációt terveznének, a téli időszakban bármiféle akcióra nehezen szánnák el magukat. A győzelem tehát így stabilizálható és kiaknázható lenne. A diplomácia feladatának ezért azt tartja, hogy /.árja ki az osztrák-magyar haderők más irányú lekötöttségét. A más irányú lekötöttségen minden bizonnyal a boszniai bevonulással lekötendő egységeket érti. Erre utal az emlékirat mellékletét képező, 1877 február 10-éről keltezett felvonulási terv „ad hoc Fall"-nak nevezett variációja: Bosznia Hercegovina megszállása esetén le kell mondani a tervbe vett haderő egytized részéről. Jellemző, hogy az olaszországi hadszíntér front mögötti szolgálatára csak csehországi és galíciai Landwehr-alakulatokat szán, a magyar honvédséget minden bizonnyal megbízhatatlannak tartotta egy olaszországi hadjáratban. Három hadseregre tervezte az operáló haderőt, karintiai, görzi és trieszti főhadiszállásokkal. A főcsapást nem Lombardia, nem is Velence, hanem a Pótól délre fekvő területek felé kívánta irányítani (ez egyébként alátámasztja a hadicélokban vázolt politikai célkitűzést, a restaurációs „idővesztegetés" helyett az egységes Olaszország elleni energikus hadvezetést). A tervezett hadjárat leírásában már jócskán elrugaszkodik a realitások talajá120