Folia historica 3
Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól
landó a németek minden kívánságát teljesíteni 12 3 Igyekezett is a német főparancsnokság bizalmát kiérdemelni. Amikor Horthy 1944 júliusában elhatározta, hogy meneszti a Sztójay-kormányt és katonai kabinettel váltja fel a németek feltétel nélküli kiszolgálóit, Vörössel is több ízben tárgyalt. A vezérkar főnöke azonban nem támogatta Horthyt a németekkel szembeni határozottabb, az ország érdekeit szolgáló politikai vezetés kialakításában. Horthy július 6-án és 17-én is felteszi neki a kérdést: „Mi lenne, ha az itt lévő németek ellen esetleg fegyveresen lépnénk fel?" Vörös — Csatay jelenlétében — azt válaszolja, hogy „egy ilyen összeütközés az ország végét jelentené ..." Majd utal a bolsevista beözönlés veszélyeire és hozzáfűzi, hogy a nyugat számára is a legjobb szolgálatokat akkor teszi Magyarország, „ha vérrel is, de feltartóztatja a bolsevizmust". 12 4 Még szeptember elején is követeli, hogy „szövetségi hűséggel" kell kitartani a németek oldalán. Az események hatására, a szovjet csapatoknak a Kárpátokon át történő megjelenése után már módosít álláspontján és szeptember 7-én egyetért a fegyverszünetkéréssel. Minden bizonnyal ezzel magyarázható, hogy Horthy őt is bevonja a fegyverszünet előkészítésébe, aminek érdekében viszont Vörös igen keveset tett. Ilyen mulasztása volt, hogy Csatay és Lakatos is többször kérték tőle a németbarát, náciszellemű tisztek leváltását, de mindhiába. Sőt: olyan tisztek kineveztetése is az ő lelkén szárad, mint Heszlényié, aki bár Vörösnek testi-lelki jóbarátja volt, a 3. hadsereg parancsnokaként október 15-én a nyilas puccshoz csatlakozott. Vagy Kozár Elemér ezredesé, aki Dálnoki Veress Lajos vezérkari főnökeként elárulta őt és kiszolgáltatta parancsnokát a németeknek. Felelősség terheli őt azért is, hogy a vezérkari főnökségen csak úgy hemzsegtek a náciszellemű tisztek. Közülük Vörös parancsőrtisztje, Kapitánfy (Kratzner) Albin őrnagy szabotálta el a hadsereg magatartására vonatkozó titkos parancs továbbítását. 12 5 Szeptember végén — úgy látszik — végre felismeri a német taktikát, mert 27-i naplófeljegyzésében ezt olvashatjuk: „Nincs kizárva, hogy a német vezetésnek esze ágában sincs a magyar területet megvédeni, ellenben halogatásra akarja felhasználni, ezzel teljes felmorzsolódásnak teszi ki a magyar erőket a Kárpátok és a magyar határ mentén mindaddig, amíg saját országának védelmét a Duna, esetleg a Vértes, Balaton, sőt az osztrák határ mentén megszervezi." 12 6 Tisztában van a súlyos katonapolitikai helyzettel, a németek alávaló magatartásával és mégsem vonja le a szükséges következtetéseket. Tesz ugyan néhány intézkedést — főleg október 12-én — Friessner és Guderian megkérdezése nélkül és ezek ugyan „sürgöny-párbajt" váltanak ki közte és az OKW között, de alapvetően nem változtatnak a helyzeten. 12 7 207
