Folia historica 3
Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól
„színvallásra bírni", akkor mit szóljunk Horthy „erkölcsi" aggályairól, aki nem akarja „hátba támadni" a németeket, a rádióból jelenti be kiugrási szándékát, és „nyílt sisakkal" tárgyal Hitler megbízottaival annak módozatairól. Mindebből a budapesti helyzetre vonatkozólag azt a következtetést vonhatjuk le, hogy főleg a sokoldalú német felkészülés, a vezérkari főnökség árulása és a budapesti helyőrség „kikapcsolása", valamint egyéb katonai-politikai okok miatt is a fővárosban elbukásra volt ítélve a kiugrás. A történelem azt is eldöntötte, hogy akik Horthynak azt tanácsolták: utazzék ki az 1. hadsereghez Husztra és a csapatok élén hajtsa végre az átállást, helyesen tették. 10 1 Ez volt a legkevésbé kockázatos és leginkább sikerrel kecsegtető alternatíva. * Mi volt a helyzet az 1. magyar hadseregnél 1944. október 15-én. Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy az események teljesen készületlenül és váratlanul érték a hadseregparancsnokságot, amely a még október 13-án elrendelt áttelepítés miatt október tizenötödike sorsdöntő óráiban teljesen megosztott állapotban volt. Miklós Béla vezérezredes, hadseregparancsnok, valamint a hadműveleti osztály vezetője már az új székhelyen, Beregszászon tartózkodott, míg Kéri Kálmán vezérkari főnök és a szűkebb törzs egy része még Huszton állomásozott. Csak a déli órákban érkezett meg Kéri Beregszászra, hogy a hadseregparancsnokság áttelpítését ellenőrizze és jelentést tegyen parancsnokánál. Ott hallgatták együtt döbbent meglepetéssel a rádióban elhangzó kormányzói proklamációt. Kéri ezt követően visszatért Husztra és várta a vezérkar főnökének hadműveleti parancsát, ehelyett azonban a VKF. 1. osztályától egy olyan távirat érkezett, amely a németekkel való teljes együttműködést rendelte el. Kéri nem értette a táviratot, mert az ellentmondott a Horthy-proklamáció szellemének. Felhívta a vezérkar főnökét, de Vörös Jánossal nem tudott beszélni, csak szárnysegédével, az áruló Kapitánfy (Kratzner) Albin őrnaggyal, aki semmit nem közölt a történtekről. Végszükségben a kormányzóságot hívta fel, hogy a főhadsegéd helyettesétől és legbizalmasabb barátai egyikétől, Pogány ezredestől kapjon tájékoztatást. Ö átadta a kagylót Vattay főhadsegédnek. Végre Vattaytól megtudta, hogy a kormányzói szózat hiteles és érvényben van, a németekkel az érintkezést meg kell szakítani és az oroszokkal felvenni. A hadsereg hadműveleti feladatairól, magáról a fegyverszünetről azonban nem nyilatkozott és a további beszélgetést azzal hárította el, hogy „nincs időm veled tovább beszélni, mert itt az események zajlanak". — Kéri csak később tudta meg, hogy 196
