Folia historica 3

Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól

Miklós Béla tőle függetlenül is kereste a kormányzóságot és beszélt Vattayval, aki valószínűleg csodálkozott a két híváson, nem tudva arról, hogy az egyik hívás Husztról jött, a másik Beregszászról. Amikor Kéri néhány óra múlva újból kereste a kormányzóságot, a budapesti hírközpont már nem kapcsolt. Látva a helyzetet, kiadta a szükséges intézkedéseket, hogy a német katonai alakulatok és egységek esetleges hadmozdulatait az 1. hadsereg körzetében akadályozzák meg. Miután egy német gépkocsioszlopra tüzet nyitottak és visszafordulásra késztették, október 15-én este Heinrici német vezérezredes, a felettes német hadseregcsoport vezérkari főnöke, felelősségre vonta és megfenyegette. Éjfél előtt Miklós Béla váratlanul visszatért Husztra, amikor is Kéri jelentette neki szándékát, hogy a reggeli órákban felveszi az érintkezést a 4. Ukrán Fronttal, a szovjet csapatokkal való együttműködés érdekében. Miklós nem emelt kifogást a terv ellen. Hajnalban Kérinek sikerült távbeszélőkapcsolatot teremtenie a vezérkar főnökével, akivel Miklós Béla tárgyalt. Ingerült hangon vonta kérdőre Vörös Jánost tétlensége miatt, mire a vezérkar főnöke arról tájékoztatta őt, hogy irodáját sem hagyhatja el, előszobájában is németek vannak, és végül közölte, hogy a hadseregnek a harcot a németek oldalán kell folytatnia. Ráadásul megérkezett Heinrici vezérezredes rádióparancsa, hogy Miklós és vezérkari főnöke a nap folyamán — 16-án — jelentkezzenek nála Szobráncon. Miklós Bélát a vezérkar főnökével folytatott ingerült hangú beszélgetés végleg kihozta a sodrából, és felháborodása nem ismert határt. Rövid idő múlva közölte Kérivel, hogy a 4. Ukrán Fronttal való érintkezésfelvételt a saját személyére nézve is szükségesnek tartja és kész az indulásra. Kéri javaslatára az éppen nála tartózkodó Vasváry vezérőrnagynak adta át Miklós ideiglenesen a hadseregparancsnokságot, akit feltétlenül kormányhű tábornoknak tartottak. Ezek után Miklós Béla vezérezredes Kéri Kálmánnal, vezérkari főnökével, segédtisztjével, valamint a szükséges legénységi állományúakkal együtt 16-án reggel 8 és 9 óra között két gépkocsival elhagyták a hadseregparancsnokságot, s még aznap délután elérték a 4. Ukrán Front egyik hadosztályparancsnokságát, ahonnan csak másnap vitték őket a frontparancsnokság székhelyére. Ott Petrov hadseregtábornok és Mehlisz vezérezredes fogadták őket. Érthetetlen — írja Kéri Kálmán visszaemlékezésében —, hogy a moszkvai fegyverszüneti bizottság képviselőjének, Szentiványi Domokosnak a megérkezéséig (október 18.) a 4. Ukrán Front parancsnokságán Mehlisz vezérezredes miért nem közölte velük a fegyverszüneti feltételeket. ,,Ha már velünk október 16-án délután — megérkezésünkkor — ismertetik a fegyverszüneti feltételeket, valamelyi197