Folia historica 3
Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól
való együttműködésre — először a Szeged—Debrecen, majd a Tisza vonalára vonják vissza. A német páncéloshadosztályok Budapest körzetébe történt átcsoportosítása felháborodást váltott ki magyar körökben. Greiffenberg tábornok a német vezérkarnak küldött jelentésében nyíltan közölte néhány aggályát. A Guderiantól kapott válasz így hangzott: ,,A német szárazföldi csapatok vezérkari főnöke nem tűrheti, hogy míg a német csapatok harcolnak a fronton, hátukban árulást készítsenek elő. Már négyszer megértünk ilyet (Olaszország, Románia, Bulgária és Finnország kilépése a háborúból. Megj. tőlem: V. K.), ezért most megtesszük a kellő intézkedéseket." Az intézkedések jellegéről világosan szól a „Dél" hadseregcsoport parancsnokának október 4-i parancsa: „A magyar kormány kijelentései ellenére, a magyarországi politikai helyzet olyan fordulatot vehet, amely hasonlóvá válhat a romániai politikai helyzethez. A Magyarországon levő német egységeknek ébereknek kell lenniök, s mind a politikai, mind a katonai árulás első jelére gyorsan kell cselekedniök, s ha szükséges, erő alkalmazásával kell elhárítani a Magyarországon levő német csapatokat fenyegető veszélyt." 9 9 A hitlerista vezetés már a Lakatos-kormány hivatalba lépése után megtette az előkészületeket a román kiugráshoz hasonló magyar lépés megakadályozására. Szeptember 26-án ennek jegyében került sor Budapesten arra a fontos értekezletre, amelyen jelen volt Veesenmayer, annak különmegbízottja: Kurt Haller, Rekowski konzul, Höttl, a német Biztonsági Szolgálat délkelet-európai osztályának vezetője és Winkelmann helyettese, valamint Szálasi és Kemény Gábor báró, későbbi nyilas külügyminiszter. Veesenmayer közölte a résztvevőkkel, hogy a német birodalmi kormány úgy döntött: „Magyarország részéről egyedül Szálasi Ferencet tekinti felelős tényezőnek minden vonatkozásban", és a Führer kívánságára Szálasi Ferencet azonnal „fegyveres német védelem" alá helyezik. 100 3 Német részről készen állottak az erő alkalmazására. A német vezérkar „Panzerfaust" vállalkozásnak nevezte azt a katonai tervet, amelynek segítségével 1944 őszén Horthy különbéke-kísérletét erőszakkal megakadályozta. Az akció részleteit tartalmazó dokumentumok a Bundeswehr freiburgi levéltárában lappangtak. Ott lelt rájuk a Svájcban élő magyar hadtörténész: Gosztonyi Péter és tette közzé azokat a Münchenben megjelenő Űj Látóhatárban. 100 0 A dokumentumok szerint a politikai szempontok egyeztetését Veesenmayer nagykövet végezte, az SS, a Sichercheitsdienst és a Gestapo tevékenységét Winkelmann SS-tábornok hangolta össze, a katonai kérdések megoldásán pedig von Greiffenberg gyalogsági tábornok dolgozott. Mindhárman más eszközöket alkalmaztak. Winkel194
