Folia historica 3
Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól
németek kivonulnak Olaszországból, vagy visszavonulnak az Alpokig, Alexander kombinált csapást mérne az Adrián keresztül, elfoglalná és megszállná az Isztriai félszigetet és megkísérelné, hogy előbb jusson Bécsbe, mint az oroszok." 5 7 Ennek az elképzelésnek az volt az előfeltétele, hogy Horthyék szeptemberben német segítséggel vagy feltartóztatják, vagy lefékezik a szovjet csapatok előnyomulását és az angolszász haderő partra száll Isztrián, birtokba veszi Triesztet, Fiumét és a laibachi medencén keresztül kijut Magyarországra. Churchill a második quebeci konferenciáról Edenhez küldött táviratában kifejtette, hogy miért tartja fontosnak ezt a hadműveletet: „Engem mindig vonzott az a gondolat, hogy a támadást jobbról kezdjük, hogy Németországra az adriai hónaljban mérjük a csapást. Célunk Bécs kell, hogy legyen... Szükségesnek tartom, hogy ezt a hadműveletet Isztria elfoglalásával, Trieszt, Fiume megszállásával támogassuk ... Az elgondolás előnyomulásunkról Bécsbe az esetben ha a háború elhúzódik és ha mások nem érnek oda előbb, itt (Quebecben, V. К.) maradéktalanul elfogadott." 5 8 A szovjet vezérkar azonban tisztában volt a közép-európai angol— szovjet versenyfutás jelentőségével és a Churchill-terv szándékaival, ezért meggyorsította a magyarországi hadműveletek végrehajtását. 54 Mielőtt még rátérnénk e harcok következményeire: a Náday-misszió és a Faraghó-féle fegyverszüneti bizottság kiküldésére, a quebeci konferenciának egy magyar vonatkozású mozzanatával kell foglalkoznunk. A quebeci tanácskozások időszakában magyar szempontból feltűnő, hogy Roosevelt elnök és Churchill miniszterelnök fogadta Habsburg Ottót és hosszasan tárgyaltak vele a közép-európai problémákról, különösen az Ausztriát és Magyarországot érintő politikai kérdésekről. Ottó, aki a francia összeomlás után Roosevelt meghívását elfogadva, családjával együtt áttelepült Portugáliából az Egyesült Államokba, szívesen látott személy volt az elnöknél. Kívüle azonban számos nagy befolyású amerikai politikussal is jó kapcsolatokat épített ki. Az európaiak közül Coudenhove-Kalergitől, a „páneurópagondolat atyjá"-tól a költő Franz Werfelig és a karmester Bruno Walterig sok neves barát vette körül Amerikában. Churchillel sem először találkozott 1944 szeptemberében, hanem már egy évvel korábban, az első quebeci konferencián is volt alkalma vele személyesen tárgyalni. Fivére, Róbert főherceg — aki Londonban élt — már korábban is többször tárgyalt a brit államférfival. Ottónak Amerikában a legfőbb magyar munkatársa Eckhardt Tibor volt, aki mint a Független Kisgazdapárt vezére, „több vasat a tűzben tartani" elvből kiindulva, Horthyék tudomásával 1940-ben 12 FOLIA HISTORICA 3. 177
