Folia historica 3
Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól
elhagyta Magyarországot és az Egyesült Államokban folytatta politikai tevékenységét. Ottót még a Kállay-kormány kérte fel 1943 márciusában, hogy közvetítsen a nyugati hatalmak felé, aki ezt vállalta is. Roosevelt és a magyar kormány között teremtett kapcsolatok és tárgyalások 1944 elején már eléggé előrehaladott állapotba jutottak. A terv: Magyarország kilépése a háborúból — a nyugati hatalmak segítségével — azonban illúziónak bizonyult. Különben is a német megszállással a kapcsolat megszakadt Budapest és Ottó között. Csak a Lakatos-kormány hivatalba lépése után, 1944 szeptemberének első felében táviratozhatta meg Károly főherceg — Ottó öccse — Lisszabonból, hogy a kapcsolat ismét helyreállt Budapesttel. Nyomban ezután Roosevelt elnök meghívta Ottót a második quebeci konferenciára megfigyelőnek. Igaz ugyan, hogy Ottónak ekkor már nem volt olyan súlya Roosevelt környezetében, mint korábban, de az amerikai elnök — Churchillel egyetemben — adott esetben hajlandónak bizonyult ismét elővenni a Habsburg „ütőkártyát". Ottó a konferenciára magával hozta az Eckhardttal együtt megfogalmazott távirat szövegét, amelyet Hennyey Gusztáv külügyminiszterhez volt szándékában megküldeni a háborúból való kilépéssel kapcsolatban. Ottó Quebecben jóvá akarta hagyatni a távirati szöveget Roosevelttel és Churchillel. Habsburg Ottó szeptember 15-én találkozott Roosevelt elnökkel, aki jóváhagyta a távirat tartalmát: a kapcsolat felvételét a magyar küldöttel s az angol—amerikai ejtőernyős egységek leszállását Magyarországon. Két nappal később, szeptember 17-én a Churchillházaspár ebédvendége volt Ottó. A brit miniszterelnök is jóváhagyta az Ottó—Eckhardt-féle távirat szövegét és Roosevelthez hasonlóan helyeselte azt áz elgondolást, hogy angol—amerikai ejtőernyős egységek szálljanak le Magyarországon. 15 0 Azzal is egyetértett, hogy az angolszászokkal folytatandó tárgyalások Rómában legyenek, Apor Gábor vatikáni magyar követ útján. (A Roosevelt—Churchill-féle ejtőernyős akció irrealitására jellemző, hogy a nyugat-európai angolszász invázióban mindössze három ejtőernyős hadosztály vett részt. Katonailag megoldhatatlan feladat lett volna csupán ejtőernyősökkel megszállni egy olyan országrészt, amelyet — mint a Dunántúlt — jelentős német haderő védett.) Ottónak Roosevelt elnöknél tett 1944. szeptember 15-i látogatásáról készített feljegyzés szövegét a második quebeci konferencia anyagával együtt kiadta a State Departement. A dokumentum nem vet jó fényt Rooseveltre. Megerősíti az elnökről kialakult ama véleményt, hogy igyekezett mindenkivel a saját „szájaíze" szerinti beszélgetést folytatni, és a legtöbb esetben ezekről a négy vagy több szem közötti 178
