Folia historica 3
Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól
csapatok már felszabadították Romániát és Bulgáriát, megteremtették az együttműködést Jugoszláviában Tito hadseregével és — mint Sztálin jelezte a quebeci tanácskozásról küldött tájékoztatóra adott válaszában — közvetlen feladatuknak tartották, hogy „kiüssék Magyarországot a háborúból". A kanadai Quebecben — a háború alatt másodszor — 1944. szeptember 10. és 19. között tartották tanácskozásaikat a nyugati szövetségesek és döntéseket hoztak az európai, valamint a csendes-óceáni háború további hadműveleteiről. Roosevelt és Churchill szeptember 19-én titkos üzenetben tájékoztatta Sztálint e döntésekről. E szerint az olaszországi hadműveletekről a következő alternatív határozat született: „Jelenlegi olaszországi hadműveleteink eredményeként: (A) vagy tönkreverjük Kesserling erőit, s ebben az esetben lehetővé válna az erők gyors átcsoportosítása és a ljubljanai szoros irányában történő üldözés megszervezése, (B) vagy sikerül Kesserlingnek rendben visszavonulni, s ebben az esetben talán be kell érnünk ezidén a Lombardiai-alföld megtisztításával. Az ütközet alakulása határozza majd meg további teendőinket. Tervek készülnek egy kombinált szárazföldi és tengeri hadművelethez, amely — ha a helyzet követeli — az Isztriai-félszigeten kerül meg valósi tásra.' ,5C b Sztálin szeptember 29-én megköszönve a tájékoztatást, sok sikert kívánt a katonai feladatok megoldásához az amerikai és brit fegyveres erőknek. Majd a Vörös Hadsereg soron következő hadműveleti terveiről a következő bizalmas üzenetet küldte: „A szovjet csapatokat jelenleg a jobbszárnyunkon elvágott balti német hadseregcsoport likvidálása foglalkoztatja. Ennek likvidálása nélkül lehetetlen előrenyomulnunk Kelet-Németország belsejébe. Ezenkívül csapatainkra két közvetlen feladat vár: ki kell ütni Magyarországot a háborúból, s támadás révén ki kell tapogatni, illetve kedvező körülmények esetén fel kell göngyölíteni a keleti fronton a németek védelmi állásait." A jassy-kisinyovi hadműveletek után mintegy 750 km-es mélységben törtek előre a szovjet csapatok és szeptember közepén Bécset 550, Budapestet 360, Belgrádot pedig 200 km-re megközelítették. A nagyarányú előnyomulás a Balkánon és a Duna-medence közepe felé az angol imperialista körökben nyugtalanságot keltett. Churchill mindenáron szerette volna a szovjet csapatok további előnyomulását Közép-Európában meggátolni. „Nagyon szeretném — mondotta —, ha Közép-Európa néhány körzetében megelőzhetnénk az oroszokat. A magyarok pl. kijelentették, hogy az orosz előnyomulásnak ellenállnak, de az angol csapatok előtt — ha időben odaérkeznek —- leteszik a fegyvert. Nagyon szeretném, hogy abban az esetben, ha a 176
