Folia historica 2

Berta István: Egy kivándorló szegényember emlékkönyve

(22. oldal) XXVI. Német ország belsejében továb foltatva utunkat egy darabig ot is épen ugy, mind ausztriába nem látunk mást, mind hegyet, gyönyörű fényű erdökel és a hegyeken gyönyörű uri lakokat, de ipara még sokai eröseb, mind ausztria, mert még sökal töb gyár telepet és bányát látunk, mind ausztriába. Mondhatom, vonatunk elhalat töb olan gyár melet, hogy az gondultuk, sohasem érjük végét. Nem hiába, német ország majdcsak a világ első ipar országának mondható. XXVII. Töb nagyob gyönyörű városon ment vonatunk keresztül, töb helen meg is állt, de sajnos mink ki nem szálhatunk egész Drezdáig. Mikor ide érkeztünk, it meg engeték a leszálást, mivel a vonatunk vagy másfél órát késet. Itt szintén vehetünk, ami szükséges volt: egy kis frisitőt. És mivel az állomás egy magaslaton van, jó kilátásunk volt a városba. Igaz, magyar országon soha nem látam ilen nagy városokat, el is bámultam rajta, a szemem szám meg ált a nagyságán és a szépségén, de sok időnk nem volt a tájékozásra, mivel a vonatunk továb indult. XXVIII. Vonatunk továb robogva mindég szeb és gyönyörüb látványoság tárult szemeink elé má. Ere látunk szép sik termőföldeket, gyönyörű kerteket, gyümölcsösöket, vizi utakat rendben és karba tartva. Elgondolkoztam, hogy lehet eszt mind igy meg csinálni, de megin eszembe jutót az, hogy mindig halotam, (23. oldal) hogy a német nem igen nagy tudásu. Látam katonát is minden féle fajtát, mig megint reánk jöt az este. Az éjeit megint csak ugy töltötük, mind az előzőt. 29. Másnap regei meg virat ránk, megin csak nézegetük az ablakon át a tájt, mig végre délután két órakor meg érkeztünk Lejpzigbe, vagy Lipcse. Itt megint leszálotunk, és iten is háltunk, mivel vonatunk 224