Folia historica 2

Berta István: Egy kivándorló szegényember emlékkönyve

VIII Deminket ez meg nem ijeszt, mert a viszki elűzi eszt, a bányába bátorságot ad, tüdőre jótékonyan hat. IX így döngetjük életünket, míg egykor majdan végünk lesz, azt mondjuk a pajtásunknak, családomal ne is tudasd. X Hogy ha pedig meg tudatod, írjad Hogy csak beteg vagyok, mert ha holt híremet halják, hová lesznek szegény árvák? Vége 1916 márczius 19 1/2 6 óra délután Mesze távol családomtol sokszor elgondolkozom, hogy is lehetnek szegények őrulok búslakodom. Szeretnék már köztök leni, őket keblemre ölelni. Majd el jön ez valahára, csokot rakhatok reája, bárcsak hamar jőne, minél előb lene, hogy a feleségem az ölembe lene. Vége 1916 márczius 24 én délu 3 óra (11. oldal) De könyen éljük mos világunkat, mert munka nem nagyon akad, de az semi, csak pénz volna, vagy pedig a csali

3 ingyen sört adna. Vége 1916 márczius 24 délu 3 óra 5 perez irtam Hja csapos