Folia historica 2
F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában
Béla, Erzsébet tér 16., Schäffer János, Kecskeméti u. 1., a „mágnásvilág állandó szabója" 4 4 Sztrojanovits Trojkó, Koronaherceg u. 18 sz. és így tovább. A férfiszabóságnak volt azonban egy ága, amely az általános pangás ellenére egyre jobban fejlődött, s nemcsak Magyarországon, de külföldön is ismert volt, és ez az egyenruha-készítés, amely magába foglalja a díszmagyarkészítést is. Az ún. mágnásszabó nagy cégek (a korszakban ismert elnevezése azoknak a szabóknak, akik a mágnásoknak dolgoztak) elsősorban magyar díszruhát és egyenruhát készítettek, de volt köztük olyan is, amelyik polgári ruhát egyáltalán nem vállalt. A szabadverseny ezen a területen is érezhető, de eredménye pozitívabb, mint másutt. 1890-ben 20 egyenruha-készítő tagja volt a Budapesti Ipartestületnek, s 1893-ra ez a szám 12-re apadt, mert a nagy üzletek magukba olvasztották a kis műhelyeket. Éz azonban nem vált kárára a termelésnek, mely az előző évekhez képest 40—50%-kal emelkedett, elsősorban a hasonló jellegű bécsi cégek és pesti fióküzleteik rovására. 1908-ban nagyszabású kiállítást rendeztek a technológiai múzeumban, amelyről Kiss László 4 5 így ír: „A kiállításon 300 darabot állítottak ki, a díszmagyar legkülönfélébb változatait, a tisztviselők, szolgák, a hadsereg uniformisait, tiszti, tábornoki egyenruhákat tarka változatban. A 4 hétig tartó kiállítást nagy érdeklődéssel szemlélte 20 000 látogató. A napi sajtó pedig nem közönséges méltánylásban részesítette azt az úttörő szakkiállítást, mely fejlődő iparaink legkiválóbbjának, az egyenruha-szabóságnak szerzett becsületet". A reformkor legnevesebb szabómesterének, Kostyálnak utóda a Karácsony L. cég, akit az MNM textilgyűjteményében egy fekete habos selyem mellény (lelt. sz. 1957. 92) és Zsolnay Vilmos 1906 jban hordott fekete selyemdamaszt díszruhája (ltsz. 1961. 3289. 1—5.) képvisel. A Weiner és Grünbaum céget a Deák tér sarkán 1862-ben alapították. XXIII. tábla (39. kép). A híres díszruhakészítő cég a kiegyezés után polgári ruhát is vállalt. A 70-es, 80-as években terjeszkedni kezdett, több fióküzletet is nyitott, és 1910-ben 4 C 200 munkást foglalkoztatott. Egy meggyvörös posztómente (ltsz. 1957. 94) és egy díszruhához tartozó fekete bőrtarsoly (ltsz. 1957. 107) van a textilgyűjtemény tulajdonában, mely a cégnél készült. Jelentős volt a Tiller Mór egyenruházati szabóság, amelytől egy borvörös mintás dolmányt és a hozzávaló vörös selyemtrikó nadrágot (ltsz. T. 1958. 411—412), valamint egy sötétkék posztó dolmányt őriz az MNM textilgyűjteménye. A negyedik elegáns cég a Blum testvéreké volt (Váci u. 15.) 150 alkalmazottal. Kevésbé elegáns, de annál kiterjedtebb volt az angol szabósággal is foglalkozó Hirsch Jakab cége (alapítva: 1831) a 164
