Folia historica 2

F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában

(Sajnos azonban a Statisztikai Évköny adatai sem teljesen megbízhatóak, és som ezeknél az adatoknál, sem a szabócégeknél nincsenek szétválasztva a szabóipari műhelyek és a konfekcióüzemek.) A gyáripar egyenlőtlen fejlődésével szemben a szabó kisiparosok száma egyenletesen emelkedett. Az 1870-es összeírás alkalmával összesen 34 874-en dolgoztak a szabóiparban (ebből Pesten'

1 4574-en), a következő megoszlásban: Magyarország Erdély összemester segéd inas mester segéd inas sen: férfiszabó 12 929 5 261 4 109 974 327 251 23 851 női szabó 386 330 132 31 10 4 893 varróné 33 98 6 1 — — 138 misemondóruhakészítő 1 9 — — — — 10 1890-ben 21 009 férfiszabó-mestert 23 401 segéddel; 4 654 női szabót 4 577 segéddel; 25 117 varró- és hímzőt; 3 054 háziiparos varró- és hímzőnőt és 263 foltozószabót tartottak nyilván. A felmérés összesíti azokat is, akik a szabóipart mellékfoglalkozásként űzik. férfiszabó 1 806 női szabó 257 varrás, hímzés 1 383 háziipari varrás, hímzés 1 064 A következő műhelyek dolgoznak 20-nál nagyobb segédszemélyzettel : 14 férfiszabó 474 fővel 1 férfi és női 55 fővel 9 női szabó 374 fővel Budapesten 18 000-en dolgoznak a szabóiparban, ebből 5 271 fő férfiszabóműhelyben, 3 337 fő női szabóműhelyben. 137