Folia historica 2

Gábry György: Liszt Ferenc zongorái

zad fordulóján.

8 A kontra F-től a háromvonalas f-ig terjedő ötoktávos billentyűzet pedig 1773. és 1807. között — kimutathatóan — dominál a zongoraépítés terén. Bizonyításul álljon itt egy rövid áttekintés, szignált és datált zongorák alapján (F|—f

3 ambitussal és „német" mechanikával): Fenti táblázat, az időrendiségen kívül földrajzilag is kimutatja a tárgyalt hangszertípus európai elterjedtségét, miközben — és ezt hangsúlyozni kívánjuk — már az 1800-as századforduló idejétől fokozatosan tért hódítanak az öt és fél oktávos (Fi—c'

1 ambitusú) zongorák. Az uralkodó mechanikáról, Andreas Stein „újításáról" most csak annyit, hogy a Gottfried Silbermann által korábban alkalmazott ún. csapó (Prell) mechanikát Stein továbbfejlesztette oly módon, hogy hangszerein külön kiváltó-szerkezetet eszközölt.

1

0 Ez a megoldás, amely azután Stein leánya Nanette és veje Andreas Streicher révén „bécsi" mechanikaként vált ismertté: lényegében még a Haydn és Mozart korabeli muzsika igényeit szolgálta; csak Beethoven működése idején tűnik fel az ún. „angol" mechanika. Liszt Ferenc pályafutása alatt pedig kezdetét veszd a zongorászerkezet — s vele a zongoratechnika — nagyarányú fejlődése, jóformán napjaink színvonaláig. 1773. 1775. 1781. 1782. 1783. 1783. 1784. 1788. 1788. 1790. 1793. 1793. 1797. 1798. 1798. 1799. 1800. 1802. 1804. 1807. Stein in Augsburg Beck in London Beyer in London Meyer in Amsterdam Wagner in Dresden Guth in Hamburg Meyer in Amsterdam Kraft in Stockholm Zumpe in London Spighi in Florenz Erard in Paris Schiffer in Cöln Fétis in Möns Berner in Hamburg Vlatten in Aachen Piantanida in Mailand Kraft in Stockholm Ermel in Gent Fétis in Möns Ermel in Brüssel" 125