Folia historica 2

Gábry György: Liszt Ferenc zongorái

Az ifjú Liszt tehát — mint látjuk — meg kell, hogy elégedjék a németes művelődési körben elterjedt „hagyományos" hangszerekkel. Nyilvánvaló dolog, hogy hasonló zongorákon játszhatott Sopron, Pozsony, Bécs és Pest zenekedvelő közönsége előtt. A döntő fordulatot, ezen a téren is, Párizss hozza meg, ahol közvetlen kapcsolatba kerül a híres konstruktőrrel, Sebastian Érard (1752—1831) zongora-készí tővel.

1

1 Hogy mennyire más — fejlettebb zenei hatású — előadást jelenthetett egy újabb, modernebb szerkezeti megoldás (mint amilyen az Érard-zongoráké), azt éppen az ifjú Liszt Ferenc európai sikerei bizonyítják. Ennek illusztrálásaként idézzük Liszt Ádám levelét 1824 tavaszán, amelyet Czerny mesterhez intézett: „Pixis úr Graf-tól való zongorájával nem sok szerencsét csinált, ez a vállalkozás mindkettőjükre nézve inkább hátrányos, mint előnyös. Itt (Párizsban) is vannak jó hangszerek, amelyek közül kitűnően kiválik Érard-nak, a kiváló ügyes mechanikusnak új találmánya. Azt hiszem, hogy ez ember igen lényeges érdemeket szerzett a zongora körül. Különös leírásával igazán nem volnék képes szolgálni, csak egy kis tulajdonságát említem fel: Játékmodora könnyű s mégis tónusának (amely igen jó) minden változatot meg lehet adni. Egy ütéssel, anélkül, hogy a kezet fel kellene emelni, annyiszor, ahányszor akarjuk, erősen vagy gyöngén ki lehet hozni az akkordot; igazán csodálatra méltó. Egyelőre csak három darab van készen, a negyedik most van munkában fiam számára s idővel Bécsbe fogjuk küldeni."

1

2 Majd egy későbbi levélben ugyanannak: „Az Érard-féle zongora a tökéletesbülésnek oly fokát érte el, amely egy századdal van előbbre; lehetetlen írni róla, látni, hallani kell, játszani kell rajta."

1

3 Látnivaló, hogy Liszték — helyes érzékkel — megbecsülik, sőt (a továbbiakban) meg is őrzik a hangszereket, amelyek a virtuózpályán szolgáltak. Ebből a nézőpontból nagy hangsúlyt kap a Bécsben Liszthez került londoni Broadwood-zongora; egykor Beethoven tulajdonában. Ez a hangszer, jó néhány egyéb liszt-vonatkozású hangszerrel egyetemben, a Magyar Nemzeti Múzeum zenei gyűjteményének megbecsült ereklyéje.

K

l Amint azt hiteles forrásokból tudjuk: Beethoven Broadwood-zongorája, a mester halála után (1827-ben) C. A. Spina bécsi zeneműkereskedő birtokába jutott és ő ajándékozta később Liszt Ferencnek a hangszert. Liszt maga így ír erről egy későbbi levelében : „Das Beethoven-Pianoforte ... wurde für den grossen Mann von Ries, Cramer, Knyvett, Moscheies (?) und Kalkbrenner in London bei Broadwood ausgesucht und mit den Unterschriften dieser 126