Folia historica 1
Rózsa György: Vázlat a magyar országgyűlések ikonográfiájához
vált a kétkamarás rendszer. Ebben az időben alakult ki összehívásának és tárgyalásának határozott módja, az elnökök és a résztvevők jogai és kötelességei, bár „ házszabályról" csak a 19. században rendelkeztek. ' Az országgyűlések történetére vonatkozó ikonográfiái forrásanyaggal a 18. századtól kezdve számolhatunk. A 19. században a mennyiség növekedni kezd, majd a század utolsó harmadától, a riportfénykép megjelenésétől kezdve beláthatatlanná terebélyesedik. Most csak a képzőművészet eszközeivel készült ábrázolásokkal foglalkozhatunk, a rendkivül nagy tömegben fennmaradt fényképanyag ugyanis semmi ujat nem hoz az ábrázolások tipológiája szempontjából. Az általában rendszeres időközökben, most már ugyanazon a helyen sematikusan megismétlődő jelenetek képei csak tartalmi szempontból forrásértéküek, ennek vizsgálata azonban már a korszak specialistáinak feladata. Ikonográfiái anyagunkban a legelső helyet azok a képek érdemlik, amelyek az országgyűlés szinhelyéül szolgáló épületek külsejét vagy termeik belső alakját őrizték meg az utókor számára. S ezek körét mindjárt le is kell szükitenünk. Az ülések helyét ugyanis a 19. század közepéig törvény nem határozta meg, csak azt irta elő, hogy az ország határain belül kell lennie. így különböző városokban tartottak országgyűléseket (pl. Sopron, Tolna, Besztercebánya — ma Banska Bystrica, Csehszlovákia—, Nagyszeben — ma Sibiu, Románia stb. ). Többször előfordult, hogy átmenetileg olyan épületek is helyet adtak az országgyűlésnek, amelyeket eredetileg más célra emeltek. Témánk szempontjából most első sorban azokkal az esetekkel kell foglalkoznunk, amikor a korábban eltérő rendeltetésű épületeket tartós átalakítással tették alkalmassá ülések tartására. Érdekes módon tükröződik az ideiglenes és tartós használat közötti különbség a helynévadásban. A budai várban az Országház-utca neve őrzi az országgyűlések emlékét, pedig itt csak három alkalommal volt ülés, 1790ben, 1792-ben és 1807-ben. De az országgyűlés Budára helyezése a 18. század végén a nemzeti követelések között szerepelt. A nemzeti Muzeumot viszont sohasem nevezték másként, holott a 19. század második felében, a mai Országház felépítéséig, mindkét háznak voltak itt ülései. Ebben az esetben azonban — ugy látszik —fontosabbnak érezték a kulturális feladatot és ezért nem kapott a Muzeum átme neti szerepét jelző nevet. Amióta az ország középső része a török hatalmába került,a legtöbb országgyűlést a főváros funkcióit átvállaló Pozsonyban (ma Bratislava, Csehszlovákia) tartották, kezdetben a várban. Az első, országgyűlések céljára szolgáló épület 1609 és ] 635 között épült. Később vámhivatal céljára használták, nem maradt fenn régi ábrázolá8?
