Folia historica 1

V. Ember Mária: A 17. századi magyar himzések motivumkincse

A teritő hímzett díszítésének kompozíciója arányos, egyensúlyos. A közép és sarokmotívumok jelentik a súlypontokat, a többi kíséretként jelenik meg. A keret bokrai függőleges irányban állnak, sarokkiképzés nélkül, ami azonban nem zavaró, sőt hangsúlyozza a terítő hosszúkás alakját. 22 A másik teritő tompa kék bársony, arany- és ezüstfonalas hímzéssel készült. Díszítése a teritő szélére, sarkaira és az oldalak közepére összpontosul. Keretként rézsut, sürün egymás mellett sorakoznak a margarétát, fürtös virágot, tulipánt nyitó karcsú bokrok. A vékony szárakat kunkorodó kacsok élénkítik, s könnyeddé teszik az aránylag nagy virágokkal teli bokrokat. A sarok kiképzését nem alakították ki, csupán arra vigyáztak, hogy egészbokor kerüljön a sarok szögébe. A négy sarokban és az oldalak közepén virágtő áll, szinte a keret diszitményéhez tapadva. A kétféle rajzú tövek stílusa egységesen reneszánsz, a vékony szárakon apró kacsokkal. A tövek virágai a margaréta kivételével stilizáltak: nyílt és zárt peónia, forgórózsa és kétféle tulipán, közepén fürtös virággal. A teritő közepén stilizált leveles keretben koronás cimerpajzs van Erdély és a Lorántffy család címerével. A virágos motívumok és a címer között nincsen öszszefüggés sem stílus, sem a teritő díszítésének szerkezete szempontjából. A vörös-zöld bársony teritő nemcsak díszesebb, de kompozíciója egységes, a teritő felületét egyensulyosan tölti be. A. kék terítő szegélydisze a virágtövekkel együtt egységesen díszíti a teritő szélét, üresen maradt azonban a teritő tükre, aminek közepébe helyezték a vaskosan, súlyosan megfogalmazott cimert. A virágtöves diszitmények másik típusa sematikusabb,merevebb rajzú, hiányzik belőlük az előbbiek játékos kedvessége, lendületes, minden mesterkéltségtől mentes vonalvezetése. A gránátalmák kontúrja, a szinte kör alakban kanyarodó ágak és szárak vonala olyan, mintha a legnagyobb pontosságra törekedve körzővel húzták volna meg, A három, vagy ötágú tövek oldalágai a tő alapjától kiindulva felfelé kanyarodnak, vagy a főág közepe táján lévő tulipán, levél, esetleg barokk dis zitményből lefelé iveinek. Sok esetben az oldalágak ellenke ző irányú Íveléssel metszik egymást, a két ág között mandorla alakú tér keletkezik, amit pöttyökkel, vagy apró virágok sorával töltenek be. Széchy Mária nagyméretű asztalteritője a 17. század közepénkészült. Sarkait és oldalait egyforma rajzú virágtövek díszítik. Az élénk szinü selyemfonállal, arannyal és ezüsttel apró öltésekkel BZÖvet módjára hímzett virágok és levelek nagyon tömörek. A virágtő levelekkel és kis virágokkal tagolt főága nagy gránátalmát terem. Az oldalágak kör alakban kanyarodnak vissza nagy rozettával. Kis virá57