Folia historica 1

V. Ember Mária: A 17. századi magyar himzések motivumkincse

gok és levelek zsúfolásig megtöltik a nagy motivumok között fennmaradó teret. A kompozició rajza merev, mesterkélt. A gránátalma és a két nagy virág egyöntetű sima felületét önkényesenbelehelyezett elütő szinezésü virágszálak bontják meg és keleti izlés szerint siksze2 2 rüen diszitik a nagy felületeket. Hasonló rajzú szegfüs virágtő tölti be egyik nyeregtakaró sarkait. A két diszitmény között azonban nagy felfogásbeli különbség van. Szíchy Mária teritőjét az udvartartásban foglalkoztatott elmagyarosodott török, vagy a török himzéseket jól ismerő mägyar aszszony varrta, a nyeregtakaró himzése pedig az európai reneszánsz stiluson nevelkedett s azt magyar tartalommal megtölteni tudó himzőmester munkája. A szálszámoláson alapuló technikával készült himzéseken a virágtövek rajza a himzésmódnak megfelelően merevvé vált. Az ágak ivelő hajlása helyett derékszögben megtört vonalakat láthatunk, a s.zegfü háromszöggé, a tulipán ötszöggé merevedve szinte geometrikus idommá alakult át. A virágtövek indulásaként ritkán rajzoltak naturalisztikus gyökeret. Kivételnek számit Puthnoki Klára 1658 évszámos teritőjén (Sárospatak Ref. Egyház Muzeuma) látható virágbokor, aminek vastag tönkszerü gyökeréből vékony haj szálgyökerek nyúlnak ki. Az 1651 évszámos urasztali teritő sarkait diszitő virágtövek háromágú gyökérből nőnek. A szép, dekorativ formákat kedvelő magyar izlés ezt a gyökeret hármas levéllé, vagy tulipánná stilizálta. Puthnoki Kiára teritőjén a nagyobb virágtő gyűrűvel összefogott három levélből indul, azaz pontosabban a gyűrűn átfűzött szárak szélesednek levelekké. ^ Az aranyhimzésü urasztali teritő sarokmotivumán (17. kép.) és egy lepedőszél zöld-ezüst himzésén a hármas levél tulipánhoz áll közel. A tövek indulását képező hármas levél és tulipán több változatát találjuk meg a himzéseken. Többszirmu teljes tulipánná és levélcsokorrá fejlődve mind hangsúlyosabbá vált s a virágtő virágaival szinte egyenrangú motivum lett. A Korniss teritő sarokmotivuma lendületes rajzú virágból indul, ami a levélcsokor továbbfejlődésének tekinthető. (41. kép. ) Szines himzésü párnahaj virágtöves mintáján ugyanilyen megoldást látunk. (20., 22. kép. ) A tulipán szirmai néha összezárulva szivalakot öltöttek, s ebből a szivből nő ki a virágtő. A sziv megoldása lehet zárt, folthatásu, vagy áttörtén megfogalmazott, megtartva a tulipán három szirmának vonalát. (18., 19. kép.) A virághagymát és a gumót naturalisztikus alakban nem ábrázolták a himzéseken, hanem stilizálva: mintásán varrott kör alakká, vagy gránátalmává alakitották át. 58