Folia historica 1
V. Ember Mária: A 17. századi magyar himzések motivumkincse
zések mintáin sokféle alakban szerepelnek. (] 5. , 16., 18., 19., 22., 24. , 25. , 26. , 35. , 36. , 39.kép.) A perzsa és itáliai szövetek mintáin a szegfű alakja naturalisztikus. A 1 7. századj ^angol hímzéseken is termés zethü megfogalmazásban ábrázolták. A búzavirág alakja nagyon hasonlit a szegfűhöz, azonban rendszerint szembe forditva ábrázolták. A szirmok a természetnekmegfelelően ritkábban helyezkednek el, közepén látszik a porzócsokor. Himzések, szövetek mintáin egyaránt kedvelt volt az ananász, aminek rajza, felületének kitöltése általában kétféle stilusu. Vagy a dekorativ perzsa Ízlést követve anorganikusan virágos, leveles minta boritja, mint a 14. századi keleti szövetek ananászait, vagy plasztikus rajzuak: pikkelyes, gerezdes beosztással a 15. századi itáliai brokátok mintájához hasonlóan. A magyar hímzéseken gyakoribb a dekorativ változat. (30. kép. ^ A liliom merev rajzú heraldikus alakjában éppen ugy, mint naturalisztikusan, dus lendületes iriszszerü megfogalmazásban és a nagyon dekorativ turbánliliom és császárkorona formájában is gyakori diszitmény. Szövetek mintáin a 13. századtól előbb a heraldikus, majd a naturalisztikus alakját, 16. századi brokátokon a turbánliliom motívumot figyelhetjük meg. A 18. század első felében szeszélyes rajzú levélcsokorrá alakult. (16., 1 9., 20., 23. kép.) Reneszánsz motívum hímzéseinken az akantuszvirág. Rajza legtöbbnyire asszimetrikus és hol tulipánhoz, hol liliomhoz hasonlit. Lendületes, mozgalmas alakjával a 15. és 16. századi szöveteknek is kedvelt diszitménye. 1 4 (15., 19., 24., 35., 36. kép. ) A kasmír palmetta a perzsa díszítőművészetből itáliai szövetek közvetítésével jutott el a himzések mintáiba és sarlós, fogazott levelek sokféle változatában jelenik meg. A széles levelek középrésze gyakran geometrikusán mintázott, vagy anorganikusan kis virágokkal diszitett. Magyar hímzéseken néha folthatásu motívumként jelentkezik a sarlós levél; ezt a hatást ugy érték el, hogy a levegős kitöltéssel diszitett fogazott szélű levelet sima széles sötét kontúrral látták el. Alakja igy közel kerUlt a kasmír palmettához. A nagy karcsú levelek széle egyik, vagy mindkét oldalán fogazott, vagy fUrészes. A levél erének vonalát zeg-zugos csikkal, apró levél, vagy virágsorral hangsúlyozták. A különlegesen nagy levelek kis visszakunkorodő hegyU levelekből, vagy kis tulipánok sorából összetettek s hogy a nagy motívum könnyedebbé váljék, a levél fogai közUl kis bogyók,bimbók пбпек 1^ (19., 39., 40.kép.). Szőlőfürtös minta ritkán fordul elő a hímzéseken, bár a 15. századi firenzei szöveteknek elég gyakori motívuma. A pápai ref. egyház uras ztali teritőinek (1 690 és 1692) sarkait, ill. közepét díszíti szőlőindás motívum; utóbbi esetben a vallási szimbólumot képviselő kelyhet övezi koszorú alakban.^ (16. kép.) 53
