Folia historica 1

V. Ember Mária: A 17. századi magyar himzések motivumkincse

Rajzában a szőlőfürttel rokon a nagy csészelevelekben ülő fürt, aminek bogyói a szines himzéseken mindig kék szinüek. Leggyakrabban észak-magyarországi egyházi rendeltetésű himzéseken fordulnak elő"", mégpedig a durvább vászon alapra szines selyemmel, nagy öltésekkel, primitiv technikával varrottakon. Ez a motivum feltűnő hasonlóságot mutat a habán kerámiákon gyakori bogyófürtös diszitménnyel, ami minden valószinüség szerint a felrepedt gránátalmából stilizálódott. Majd rr^idjobban elvesztette alma jellegét és a szőlőfürthöz lett hasonlóvá. (24. kép. ) A peóniára jellemző, hogy két sziromsoros virág. Egyik sor szirmai lefelé iveinek és másik, felfelé álló sor koronázza. A kettő között nagy porzócsokor tölti be a teret, ami rendszerint geometrikusán mintázott. Nagy dekorativ rajzú virág, ezért virágtövek koronázó virágaként szerepel. (31., 4 1. kép.) A 17. századihímzéseinken sokféle változatát ismerjük. Az itáliai és angol 16—17. századi hímzéseknek is kedvelt motívuma. A 18. századi európaihimzéseken él tovább ez a virágforms. A 15—17. századi olasz, francia, spanyol szövetek tervezői sok variációban alkalmazták ezt a dekorativ motívumot. Itáliai brokátokon reneszánsz és keleti felfogásban, francia bársonyon kontúros, tiszta rajzú, majd a 17. század második felében mozgalmasabb, spanyol szöveteken a több szin alkalmazása változatossá teszi. Az ardebili mecset szőnyegének (1539) mintájában naturalis ztikusabb peónia látható.'^ A napraforgó és a margaréta aránylag ritka virág a magyar himzéseken. Előbbi a virágtövek főágán nyilik, utóbbi az oldalágakon kisérő virág, tehát aránylag alárendelt szerepet tölt be. (17., 19., 2)., 23. ,4]. kép. ) Stilizált formában 600 óta kedvelt eleme a diszitményeknek, azonban annyira hasonlit a sokszirmu rozettához, hogy attól alig különböztethető meg. Magyar reneszánsz kőfaragványokon is látunk napraforgó ábrázolást.' 9 A jácint és gyöngyvirág szálak, az apró levelek és kacsok az aránylag tömör minták kisérőjeként jelennek meg s könnyedebbé, levegő sebbé tes zik azokat. (15., 41., 42. kép. ) Állat ábrázolások ritkaságszámba mennek a magyar himzéseken, ezeknek előképeit az itáliai reneszánsz szövetek mintáin találjuk meg. Egy urasztali kendő szélén egyenrangú motívumokként sorakoznak egymás mellett a virágtövek és az ágaskodó koronás heraldikus oroszlánok. A diszlepedő hímzésén nagy virágokkal váltakozva virágos indán állnak a felrepülni készülő koronás sasok. A lendületes madár alakok egybekomponáltán együtt élnek a virágos motívumokkal. A virágok és a madarak harmóniáját fokozza, hogy egyformán geometrikus mintázással hímzettek. Egy lepedővég hímzésén a delfinek rajza annyira stilizált, hogy szinte növényi motivumok54