Folia historica 1

V. Ember Mária: A 17. századi magyar himzések motivumkincse

A magyar királyok, az erdélyi fejedelmek és a főurak udvartartásához tartozott a himzőmester is. Városainkban is számos mester dolgozott a 15—17. században. Közülük néhánynak a neve is fennmaradt, igy Nyilassi Bona himző- és gyöngyfüző mesteré, aki András nevű inasával együtt Egerben működött s a főkapitány házánál is készitett himzéseket 1566-ban. Szépen dolgozhatott, mert a következő évben már mint „őfelsége >z Erdélyi Fejedelem gyöngyfüző jé"-t tartották nyilván. A himzők, vagy ahogy régen nevezték: varrók céhe Budán már a középkorban működött, a többi városban fokozatosan később alakult meg. Himzőmesterek készítették a felsőruhák diszitését, a női diszruhák szoknyájának és vállfüzőjének, a férfiak dolmányának, mentéjének arany-ezüst fonalas gyakran gyöngyökkel és korállal is kivarrott himzését. A nyergek, lótakarók, cafrangok diszitését éppen ugy ők varrták, mint a virágos mintával himzett bársony teritőkét, paplanokét, szuperiátokét. Sőt még a magas szárú deli sarura és az övre függesztett bőr erszényre is jutott arany-ezüst himzés. Az olasz hímzésmintákat már a XV. század közepén ismerték Magyarországon. Johannes Lewkes de Kalló feleségének — aki Odwerthus Italicus özvegye volt —, ingóságairól 1458-ban jegyzéket készítettek. Ebben olvashatjuk:,, Vnum culcitrum ad modum ytalicorum. и

1 A himzőmesterek mintáikhoz felhasználták aNémetországban és Velencében megjelent mintakönyveket, amelyeknek javarészét a 16. században adták ki. Ilyen himzésminta könyv: „ FUrm und Modellbüchlein" Augsburg, 1 523. Fametszetekkel. Kiadta: Hanns Schönberger. A német mintakönyvek közül leghíresebb Hans Siebmacher 1 597 és 1602-ben kiadott mintakönyve. Paganino 1529-ben Velencében megjelent mustrakönyve különböző himzésmódokat is ismertet. Nicolo d'Aristotile 1529-ben kiadott könyvének cime ékes ajánlás: „Munkák példája, amelyből a gyengéd leányok és nemes asszonyok könnyen elsajátíthatják a munka rendjét és módját, a varrást, a hímzést és végül nemes és dicséretreméltó munkákat, amelyek lemérhetik a tüt kezében tartó asszony értékét. „ G. A. Vavassore könyve (1 546) már a hímzések felhasználásának módjairól is tájékoztat: „A himzésmüvészet koronájának nevezett uj gyűjteményes munka: benne a tiszteletreméltó hölgyek és leányok különböző mintákat találnak inggallérokra, ágytakarókra, párnabetétekre, kendőkre, szalagokra, pántokra." A legények vándorlásaik során több európai országot bejárva megismerkedtek a himzésmintákkal, technikákkal s itthon felhasználták azokat munkáikban. A török háborúk és a hódoltság idején nagyrészt a vándorló legények jelentették a tőlünk nyugatra és északra fekvő országokkal való kapcsolatot. Ők hozták és vitték a 47