Folia historica 1

Cennerné Wilhelmb Gizella: 16-19. századi grafikus viseletsorozatok - Közép-Európa nemzetiségei életének és társadalmi helyzetének képes forrásai

szágból Erdélybe menekült ujrakeresztelő habánok férfi és női vise­letének bemutatása. Már az anyag summás felsorolása is igazolta azt a korábbi állí­tásunkat, hogy Toppeltinus és Marsigli ábrázolásai tematikailag köl­csönösen kiegészítik egymást. Közös ikonográfiái forrásukat több, egykorú, vagy néhány évtizeddel később keletkezett másolat is meg­erősíti. E másolatok, vagy pontosabban kifejezve variánsok, elég nagy számban ismertek. Magyarország, Románia és Ausztriaköz­gyüjteményeiben hat példányt tartanak számon.A későbbi soroza­tok rajzolói megtartották a különböző nemzetek rendek szerinti be­mutatásának hagyományát, de az ábrázolások körét saját koruk tár­sadalmi fejlődése, differenciálódása szerint szélesitették. így ezek az ismeretlen művészek az erdélyi társadalom árnyaltabb képét tár­ják elénk. A szász figurák túlsúlya, a lapok német feliratai kétségen kivül ismét a szász kulturkörre utalnak. Az emiitett sorozatok még a 18—19. század fordulóján is élő hagyományt képviseltek ugy, hogy Neuhauser Ferenc, e kor vezető nagyszebeni művésze is alkotott hasonló tárgyú grafikus-sorozatokat.^ Christoph Weigel nürnbergi mester 17-18. századfordulós vise­letsorozata, amelyet Abraham a Santa Clara hires hitszónok állitott össze, elsősorban a császári családot és az udvartartást kívánta be­mutatni a közönségnek. Ezeket az ábrázolásokat azután az akkor ismert négy világrész lakosainak viseletéből összeállított válogatás követi. Tiz magyar tárgyú lapja a korábbi viseletsorozatok gondolat­világát tükrözi. Az illusztrációk bemutatják a nemesség pompázatos viseletét és a harcokban derekasan helytálló huszárokat és hajdú­kat. Hiányzik azonban a polgári és paraszti viselet, pedig cime szerint ezeknek is figyelmet kellene szentelnie ugy, ahogy más országok lakosságánál is megteszi. A sorozat érdekes képe a „go­rál", a Kárpátok lengyel származású hegyilakójának ábrázolása, s a morva hanák párról készült metszet.^ A török felszabaditó háborúk befejezésével a nemzetiségek föld­rajzi elhelyezkedése gyökeresen megváltozott. A török iga alól fel­szabadult középső területek betelepítése nagy néptömegeket hozott mozgásba. A török területekről elvándorló szerbek az Alföld déli délkeleti részét és Kelet-Szlavóniát népesítették be az ekkor létesí­tett határőr-szervezet keretében. Ausztria határterülete népessé­gének egyrésze a Dunántul nyugati szélére húzódott át s a birodalom sváb vidékeiről csoportosan jöttek a telepesek, akiket vagy aföldes­urak magánkezdeményezése, vagy az újratelepítő kormányszervek fogadtak fel. Ezek nem alkottak egységes, zárt tömböt, hanem szétszóródtak az egész országban. A románság tömegei állandó moz­gásban voltak. Erdély hegyes határterületeinek pásztorkodó román 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom