Folia historica 1
Fehér Géza: Török krónikák és miniatúráik magyar vonatkozásai
A szulejmáni hadjáratokat leiró munkáihoz készitett miniaturáin az elfoglalt városokat, várakat, falvakat, kisebb erődítményeket, az előnyomuló török hadak kisebb állomáshelyeit valósághűségre való törekvéssel, topográfusan örökitette meg. Az oszmán-török miniaturafestészetben Matrakcsi Nászuh általképviselt topográfikus stilus egyaránt tükröz keleti és nyugati hatásokat. Külön ki kell emelnünk a krónikás és miniaturafestő Matrakcsi Nászuh azon törekvését,hogy a természet és épitészet legapróbb részleteit valósághűen ábrázolta. Az oszmán-török krónikák és miniaturáik fejlődéstörténeti áttekintését szükségtelen tovább folytatnom, mivel a jelen dolgozatban Matrakcsi Nászuh krónikája és miniaturái alapján kivánok az 1543. évi s zulejmáni hadjárat történetéhez egy-két ujabb adatot közölni. A fent tárgyalt áttekintéshez annyit szükséges csupán még hozzáfűznünk, hogy a birodalom hanyatlásával, a XVII. században hanyatlásnak indult — természetesen — műveltsége is. A XVIII. század első harmadában, közelebbről III. Ahmed (1 703J730) korában azonban ismét szembeötlö a fellendülés művészi téren úgyannyira, hogy ezt az időszakaszt az oszmán-török művészet második klasszicizmusaként emlegetik. Ugyanez a korszak hozza egyúttal létre az össziszlám művészet legutolsó eredeti alkotásait. Rövidesen egyre inkább hanyatlik a miniaturafestészet, hogy rövid egy évszázad leforgása alatt elfelejtett művészetté váljék. A magyar kutatás múlhatatlan érdeme, hogy már a mult század elején hozzáférhetővé tette a magyar történelmi eseményekhez fűződő legfontosabb török forrásokat. 7 Törökországi és nyugati könyvtárak azonban még számos olyan munkát őriznek, amelyek ismereteinket hasznosan egészitik ki. E krónikák szövegének forditása, illusztrációik vizsgálata tehát az ujabb kutatásra vár. Az ujabban napfényre kerülő források felhasználásában rejlő lehetőségeket az egyik XVI. századi krónika két részletének bemutatásával világitom meg. Matrakcsi Nászuh „ Szülejmánnáme"-jének negyedik kötete az 1542—1543 évek szulejmáni hadjáratával foglalkozik s igy bennünket, magyarokat közelről érint. Akis kötet második fele ugyanis az 1543. évi magyarországi hadjárat utvonalán vezet végig bennünket s Székesfehérvár szeptember 3-i elfoglalásával zárul.9 A krónika alább tárgyalandó illusztrációinak rendkivüli érdekességet kölcsönöz a rajtuk olvasható irás. Pontos értesülést szerezhetünk ezekről az ország belseje felé vonuló török sereg egyes állomáshelyeiről, a közöttük megtett távolságról s az érkezés keltéről. öt egymást követő miniatura ábrázolásain—számozással kisért magyarázó szöveg kelti fel figyelmünket. 13
