Folia historica 1

Fehér Géza: Török krónikák és miniatúráik magyar vonatkozásai

Az egyes müvek miniaturáit, meghatározott jelenetek ábrázolását igen nehéz lenne az emiitett deíterbennév szerint is feldorolt festőkhöz kötni. Helyesebb tehát művészi közösségek által alkotott műtermekről beszélni. A miniaturafestők tanulóként szregődtek el az udvari műtermek be; idők folyamán emelkedtek mesterré s közülük egyesek a kódexdiszités művészetében járták a fejlődés útját, mások viszont alakrajzzal, vagy kompozíciókkal jeleskedtek. Képzésükre, életmódjukra — sajnos — csupán gyér adataink vannak. Az idegen miniaturafestők javarésze hóditással került az udvari műterembe. Szultáni meghivásra is érkeztek egyesek, sőt voltak, akiket Isztanbul műveltsége vonzott oda. A szeráj gyűjteményei az udvari történetirók müveit a mai napig csaknem hiánytalanul megőrizték. A szultáni könyvtár állományát öt évszázad folyamán más uralkodóktól, föranguaktól, követektől ajándékba kapott miniaturás kötetek is gazdagították. Ezekhez még kegyvesztett személyek elkobzott javaiból származó munkák is járultak. E könyvtárban tehát az oszmán-török történelem felbecsülhetetlen forrásául szolgáló anyag maradt fenn az utókor számára. Az oszmán-török miniaturafestészet —természetesen — fejlődésében a birodalom mindenkori helyzetét követi. Az oszmán birodalom leghatalmasabb uralkodói ugyanis a határaik kiterjesztésére irányuló hóditó tevékenységük mellett a műveltség fellendítésére is törekedtek. A birodalom területi terjeszkedésénekmegállapodása s ezt követően hatalmának hanyatlása jelentékenyen befolyásolta az irodalom és művészet fejlődését is. Az elmondottak után természetesnek tarthatjuk, hogy az oszmántörök miniaturafestészet klasszikus korszaka a 16. századközepével vette kezdetét a legmagasabb fokra III. Murád (1574—1595) korában hágott. Előzményként azt is figyelembe kell vennünk, hogy már Nagy Szulejmán (1520—1566) korában más iszlám iskoláktól eltérő jellegű miniaturafestészet honosodik meg. Az oszmán-török történelem ezen legdicsőségesebb korszakában nemcsak Firdevszi Sahnáméjához, Dzsámi és Nevái Divánjaihoz hasonló értékű irodalmi és bölcseleti müveket illusztrálnak, — tovább él és fejlődik a portréfestés is. A történelmi témák ábrázolásos feldolgozása azonban még kísérleti szakaszában van, nem fejlődött még ekkor ki jellegzetes oszmán-török stilus; a miniaturákon is kívülről jött különböző hatások figyelhetők meg. Az oszmán-török ábrázolásoknak ez a fejlődési szakasza is fel tud azonban eredeti alkotó egyéniséget mutatni. A müveit maga illusztráló Matrakcsi Nászuh krónikás uj stílust honosított meg. — 12