S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 64. (Budapest, 2003)

mintegy harminc év után, átfogó munka eredményeként jelent meg Magyarország mikrolepidopteráinak jegyzéke a Magyar Természettudományi Múzeum gondozásában. Követve jó néhány európai ország példáját a szerzők felleltározták, revideálták a magyarországi molylepkéket és a legmodernebb rendszertani követelményeknek megfelelő sorrendben ismertetik a jegyzékben. Az eredmény 59 Microlepidoptera-család 2194 molylepkefaját tartalmazó, a legfontosabb szinonimákat is megemlítő rendszertani lista. A jegyzék végén huszonkét, a listában csillaggal jelölt kérdéses fajra vonatkozó megjegyzést találunk, majd további hét, korábban Magyarországról tévesen említett fajt sorolnak fel a szerzők, amelyeket ily módon törölnek a magyarországi molylepkék jegyzékéből. A szokványos európai rendszertani listáktól eltérően ebben a kiadványban a három szerző a tudományos nevek felsorolásán túlmenően minden egyes faj magyar nevét is megadja. Gozmány László 1968-as úttörő munkája után, ez a már hagyományokra visszatekintő törekvés messze előremutat az európai szokásokon és a szomszédos országoknak követendő példát nyújt. A kötet elején a családokat is tartalmazó tartalomjegyzék, a végén pedig külön-külön tárgymutatókban a latin tudományos nevek illetve a magyar nevek segítik a gyors keresést és tájékozódást. A kiadvány kivitelezése igényes és igen mutatós. A fedőlapon az egyik legszebb és jellegzetesen magyar molylepkefaj, a budai szakállasmoly fényképe látható, a borítólap belső oldala pedig Szabóky Csaba nagyszerű tusrajzainak felhasználásával készült. Egyetlen formai kifogást említhetek: a címek kizárólag angol nyelvűek, noha a szöveg - a megjegyzések kivételével - mindvégig kétnyelvű, magyar és angol. Kovács Zoltán 4000 Sfântu Gheurghe strada László Ferenc, nr 3A/16. Románia A biogeográfia latin-amerikai perspektívája Juan J. Morrone y Jorge Llorente Bousquets (eds): Una perspectiva latinoamerica de la biogeográfia. Las Prensas de Ciencias, Facultad de Ciencias, UNAM, Mexico, D. F., 2003, 307 pp, figs, ISBN: 970-32-0498-8; 21,5 x 28 cm Már maga a címe is elgondolkodtató ennek az igen impozáns kötetnek. Mintha a gondosan megtervezett címlapon, ami az 1630-ban megjelent Johannes Blaeu atlasz Amerika térképének fölhasználásával készült, a karibi partok felé hajózó Santa Maria nyugati szelekben lengedező zászlói kérdeznék: a biogeográfia kibontakozó tudományának kínál-e valami sajátságosat Latin-Amerika, vagy csak maga a latin-amerikai bióta oly különleges az északi féltekéről nézve? A könyvet lapozva-olvasva véleményem szerint mindkét kérdésre megkapjuk a választ. Az igényesen szerkesztett kötet igazából nagyobb lélegzetű tanulmányok gyűjteménye, három téma köré csoportosítva: történet (nos 1-9), teóriák, módszerek és koncepciók (nos 10-21), végül esettanulmányok (nos 22-34). A harmincnégy tanulmányt összesen 58 szerző jegyzi, akik a következő országokból származnak: Mexikó (26), Argentina (11), Brazília (9), Kolumbia és Egyesült Államok (3-3), Ausztrália (2), Costa Rica, Franciaország, Olaszország és Venezuela (l-l). Tehát a fejezeteket valóban dél-amerikaiak írták saját kontinensükről, hiszen a tanulmányok legnagyobb része nem európai vagy észak-amerikai műhelyekben készült. Az első rész mélyreható és széles látókörű áttekintést ad mindazokról a biogeográfiai kutatásokról, amelyek valami módon érintették Dél-Amerikát és a tudomány szempontjából mérföld-