S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 64. (Budapest, 2003)

kőnek bizonyultak. így olvashatunk egy olyan tanulmányt, amely angol fordítását adja egy 1764-ben megjelent igen ritka dolgozatnak, amelyben a német szerző első alkalommal veti fel a Pangea szuperkontines egykori létezésének valószínűségét és ennek kapcsán keresi a választ a dél-amerikai élővilág különlegességének miértjére. De tanulmány foglalkozik Russel Wallace vagy éppen Léon Croizat munkásságával is. Hasonlóképp értékes tanulmányokat olvashatunk a második részben: mérhető-e a biodiverzitás, mi a szerepe a gyűjteményeknek a biodiverzitás kutatásában, a hotspotvagy a refúgium elmélet, filogeográfia, stb. És mindez valóban latin-amerikai perspektívából. Ezek a cikkek mind-mind azt bizonyítják, hogy a latin-amerikai biogeográfia a diszciplína ütőerén tartja az ujját. De a harmadik rész, maguk az esettanulmányok adják a legizgalmasabb anyagokat. A szerkesztők éleslátását és igényességét dicséri, hogy olyan szerzőket hívtak meg, akik képesek annak bizonyítására, hogy a biogeográfiát Latin-Amerikában világszínvonalon művelik. Számomra különösen érdekes volt az egyetlen venezuelai szerző, Angel Viloria tanulmányát olvasni a magas-andoki Pronophilini nimfalepke (Nymphalidae) tribuszról. Impozáns mennyiségű adat alapján elemzi a faunát, és számos olyan megállapítást bizonyít, amit mi lepkészek eddig csak sejtettünk, de igazából nem bizonyítottunk. De természetesen ugyanilyen izgalmas olvasmány a muscidák (Diptera) neotropikus elterjedési rajzait tárgyaló sokszerzős tanulmány, vagy a trychodactilid rákokon (Crustacea) szemléltetett biogeográfiai homológiák az egyik szerkesztő, Juan J. Morrone íróasztaláról. Végül, egy személyes jegyzet: talán a kötet összeállítói tudatosan nem közöltek angol nyelvű összefoglalókat a spanyol nyelven megjelent cikkekhez, amelyek száma 29 az öt angol tanulmánnyal szemben (ezeknek sincs spanyol összefoglalójuk). Ezzel egyrészt kicsit egyetértek: aki LatinAmerikával akar foglalkozni, vegye a fáradtságot és tanuljon meg spanyolul. Másrészt viszont, a tudomány oldaláról megkérdőjelezhető ez a szerkesztői elv. Számos tanulmány túlmutat a latinamerikai kontinens határain, vagy túl is lép rajtuk. Politikum ide vagy oda, megérte volna a fáradtságot, sőt illett volna, ha minden spanyol nyelvű tanulmányhoz angol, illetve angol nyelvű cikkhez spanyol összefoglaló készül. Mert Latin-Amerika partjain túl is büszkén loboghatna a keleti szélben a zászló, rajta a felirattal: igen, a biogeográfiának van latin-amerikai perspektívája, és a latin-amerikai bióta nemcsak az északi féltekéről nézve különleges. Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum 1088 Budapest, Baross u. 13. The revision of the arachnid genus Yllenus Dmitry V. Logunov and Yuri M. Marusik: A revision of the genus Yllenus Simon, 1868 (Arachnida, Araneae, Salticidae). KMK Scientific Press Ltd. Moscow, 2003, 167 pp, 532 figs, 33 maps, ISBN 5-87317-126-2; 17,5 x 25 cm This revision concerning a large genus Yllenus is published as a book, with a great number of illustrations and maps. The genus is distributed in the Palaearctic region. In Hungary there are only three species, one of them (Y. horvathi) was discovered in the central part of the country (Kecskemét). As Yllenus possesses rather unique copulatory organs, scanning micrographs and additional schematic drawings provide detailed documentation of the interesting structures. The applied terminology follows recent works made on different spider families by key specialists. As the sister group of Salticidae has not yet been identified, the usage the terms for homologous structures is questionable.