S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)

Az ciripelés ritmikus jellemzőire vonatkozó mérési eredményeinket a 2. táblázat tartalmazza. A táblázat adatainak számításához csak a 25-27°C hőmérsékleten készült felvételeinket vettük figyelembe, így a II. számú brassói példány adatai itt nem szerepelnek. Nem szerepel a táblázatban az echeme ismétlési sebesség sem, ez a többi Pholidoptera fajhoz hasonlóan egyedenként is nagyon variábilis (Jones 1966), esetenként akár perces szüneteket is tartottak az állatok két echeme között, máskor viszont több mint tíz echeme is elhangzott egy perc alatt. Mégis, felfedezhető egy átlagos „normál" ritmus, amelyet még (az egy idő után megszokott) zavaró tényezők között is tartanak. így pl. az 1971 aug.-ban fogott imágók, - dobozban, hátizsákban, mozgó vonaton, kb. 30°C-on - folyamatosan cirpeltek, mégpedig 5-6"-es szünetekkel, kb. 3,5-4"ig tartó echem-ekkel. A Ph. littoralis hangja határozottan eltér a többi hazai Pholidoptera faj hangjától: a Ph. littoralis általában 30-60 syllabusból álló echeme-jével szemben a többi faj echemejei 3, esteleg 5 syllabusból állnak, ezek az echeme-k vagy magányosak (Ph. griseoaptera, Ph. fallax, Ph. transsylvanica) vagy rövid sorozatba, echeme szekvenciába tömörülnek (Ph. aptera). A közép-európai Pholidoptera fajok közül egyedül a Ph. frivaldszkyi-nak van a littoralis-éhoz hasonló sok syllabus-os echeme-je, de ott a szárnynyitó hemisyllabusok rendszerint két részre tagoltak. A fenti elemzés eredményei is megerősítik, hogy a Gyula határában gyűjtött példányok a Ph. littoralis fajhoz tartoznak. MEGVITATÁS, ÉRTÉKELÉS Korábbi lelőhely adatok A Pholidoptera littoralis - számos korábbi bizonytalan, vagy éppen helytelen, és éppen ezért mindenképpen kiigazítást igénylő közlés után, - most már valóban új Orthoptera-fajnak tekintendő Magyarországon, mivel - első ízben - 1998. július 24-én néhány hím és nőstény imágóját gyűjtöttük Gyula határában (Nagy és Szövényi 1999, 2000, Nagy et al. 2000). Annak ellenére, hogy ez a faj első ízben csak most került elő Magyarország jelenlegi államhatárain belül - a Magyarországra vonatkozó szakirodalom már korábban is több említést tesz róla. Ezek egy része az időközben történt trianoni határ-változások következtében „avult el", amint ezt már Harz (1969) is gyanította. így a Frivaldszky (1867) monográfiájában - Thamnotrizon similis („Hasonlatos terheny") név alatt - írtak szerint „A biharmegyei és mehádiai hegyekben tenyészik", amely előfordulási adatok tehát jelenlegi határainkon kívülre utalnak. Brunner v. Wattenwyl. (1882) - nyilvánvalóan Herman Ottó (1871) és Frivaldszky János nyomán - többek között Mehádiáról és Erdélyből közli. Más összefoglaló munkákban a Ph. littoralis előfordulására vonatkozóan több szerzőnél is szerepel a „Dél-Magyarország" megjelölés (Redtenbacher 1900, Ramme 1951, Beier 1954, Éejchan 1963, Harz 1957, Götz 1965, etc.), amely adatok legnagyobb valószínűség szerint a „magyarországi adatként" átvett, régi mehádiai leletre utalnak, illetve azon alapulnak. Erdélyből gyűjteményi példányok is vannak nyugat-európai múzeumokban (Nádig 1961). Chyzer (1897) is említi Zemplén-megye Orthopterái között (ugyancsak Thamnotrizon similis néven) a Simonka hegycsúcsról, amely pont ugyancsak kívül esik határainkon. Pungur (1918 /1899/) a Fauna Regni Hungariae-ban lényegében a fenti adatokat összegzi, s ahhoz - korábbi Szilágy-megyei kutatásai alapján (Pungur 1891) - mindössze egyetlen lelőhelyi adatot (Hárompatak) tesz hozzá.