S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)
Végül meg kell említenünk Papp Jenő (1959) közlését a Bakonyból, amely azonban téves determináláson alapul (Rácz 1973). Area A magyarországi Ph. littoralis populáció elszigeteltségének mértékéről ez idő szerint csak korlátozott ismereteink vannak. A Fekete-Körös menti erdős-ligetes területen belül a faj példányait eddig csak Gyula határában: Mályvádon és Sitkán találtuk (1. ábra). Feltehető, hogy a kelet-magyarországi erdős-puszta foltokban még további populációi rejtőznek. Még inkább valószínűsíthető előfordulása a keleti országhatár és a Biharhegység kőzött elterülő Partium erdős-ligetes részein. Erdélyben számos lelőhelyről, így a Bihar-hegységből, de még inkább a Mezőség és a Kárpátok területéről is ismert; azonban a közös országhatár közelében (jobbára az Alföld keleti peremén) mindössze Margitta (Marghita, Bihar megye) és Hidasliget (Pischia, Temes megye) az ismert előfordulási pontok (Kis B. in litt.), mindkét hely közelében erdőfoltot (is) jeleznek a térképek. Kis és Vasiliu (1970) adatai Romániában 100-1400 m közötti előfordulásokra utalnak; ezek szerint a Gyula környéki előfordulási pont (88 m körül) a legalacsonyabban fekvő a Kárpát-medencében, és egyben itt hatol a legmélyebbre, legnyugatabbra az Alföld síkjába (2. ábra). Mindezek alapján is kitűnik, hogy a Ph. littoralis a Kárpátmedencében túlnyomóan hegy- és dombvidéki faj, s az Alföld síkjának keleti-délkeleti peremén csupán kis, elszigetelt populációi élnek. Mivel a Ph. littoralis areájának egyéb területein - így a DK-Alpokban, Szlovéniában Isztriában, Horvátországban, Dalmáciában, Boszniában, Jugoszláviában (Montenegro), Ny-Bulgáriában és Romániában - ugyancsak hegy- és dombvidéki fajként ismeretes, az Alföld DK-i peremén lévő populáció részleg egy elszigetelt, lokalizált síkvidéki státust képvisel. APh. littoralis areájának északi határa ugyancsak kérdéses. A legészakibb ismert erdélyi lelőhelyek: Hármaspatak (Szilágy megye), Beszterce-völgy, Borszék (Knechtel és Popovici-Bizno°anu 1959, Pungur 1891, Kis Béla személyes közlése). Noha Bej-Bienko (1964), Csetirkina (1950), Likovic (1958) nem említik Kárpátaljáról, viszont egy régebbi adat (Chyzer 1897) a (Zempléni hegylánc északi részén lévő) „Simonka hegycsúcs"-ról közli; tévedés, esetleges „félre-határozás" ez esetben aligha valószínű, mert ugyanezen cikk Zemplén megyéből a többi Thamnotrizon (Pholidoptera) fajt is felsorolja a Ph. fallax kivételével. Pungur (1899) is idézi ezt a zempléni adatot, és Csehszlovákia Orthopteramonografiájában sem találunk más (újabb) adatot (Obenberger 1926). Nevezett helyen (Simonka-csúcson és környékén) magunk is gyűjtöttünk, de e fajt nem találtuk, viszont a közelben (Cervenica, Pusta Pole) a Pholidoptera frivaldszkyi (Herman 1871) gyakori volt (Nagy et al. 1998). A Zemplén-hegység északi része (Simonka-csúcs) és Hármaspatak-Borszék-Beszterce-völgy között jelentős távolság van (kb. 300 km). Egyébként hasonló távolság van a Nádig (1961, 1987) által megállapított Ph. I. insubricus délnyugat-alpesi és a Ph. I. littoralis szlovéniai-isztriai előfordulásai között is. Mindenesetre, a Zemplén-hegység északi részén való előfordulás régi adata újbóli megerősítést igényel. Alfaji kérdés APh. littoralis szöcskének Nádig (1961) vizsgálatai szerint 3 alfaja van, nevezetesen a Ph. littoralis littoralis (Fieber, 1853) dalmáciai, észak-balkáni, a Ph. littoralis insubrica Nádig, 1961 délnyugat-alpesi és a Ph. littoralis similis Brunner, 1861 erdélyi (-EK-