S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 58. (Budapest, 1997)

Orthotylus viridinervis (Kirschbaum, 1856) - Keszthely, 1996. VI. 6. (9: Tilia cordata, 8: T. platyphyllos), leg. Kondorosy. - Nyugat-palearktikus faj, a környező országokban tápnövényén nem ritka, nálunk valószínűleg a célzott kutatás hiánya miatt nem került elő eddig. Orthotylus ericctorum (Fallén, 1807) - Uzsa, 1958. IX. 11. (9), 1958. IX. 30. (7), leg. Sáringer; Szalafő, Farkasfa, 1986. IX. 3. (1), leg. Harmat. - Euroszibériai faj, Horvátországból (Horváth 1897), Szlovákiából és Kárpátaljáról is ismert. Nálunk elterjedését a csarab (Calluna vulgaris) előfordulása határozza meg. Criocoris nigripes Fieber, 1861 - Szőce, 1997. VI. 14. (4), Kétvölgy, Permise, 1997. VI. 14. (1), leg. Kondorosy. - Montán, mediterrán faj, a Kárpátokban mindenfelé gyakori. Psallus mollis (Mulsant et Rey, 1852) -Apátistvánfalva, 1993. V. 26. (1), 1993. VI. 8. (2), fénycsapda, leg. Thuróczy et Vig; Síkfökút, fénycsapda, 1993. VI. 20. (3), leg. Kondorosy. Euromediterrán faj, egész Európában, így nálunk is gyakori. Psallus pardalis Seidenstücker, 1966 - Síkfökút, fénycsapda, 1992. V. 31. (1), leg. Kondorosy. - Pontomediterrán faj, Törökországból írták le, de már Közép-Európából is előkerült. Plesiodema pinetellum (Zetterstedt, 1839) - Apátistvánfalva, 1993. V. 19. (1), 1993. V. 26. (12), 1993. V. 28. (1), 1993. V. 30. (2) fénycsapda, leg. Thuróczy et Vig. - Nyugat-euroszibériai faj, a Kárpátok szlovák és rutén szakaszáról is ismert, fenyőfélékhez kötődik. Amblytylus albidus (Hahn, 1834) - Darány, 1982. VI. 23. (1), leg. Bessenyi; Keszthely, fénycsapda, 1990. VI. 20. (1), leg. Kondorosy; Barcs, fénycsapda, 1996. VI. 12. (8), leg. Ábrahám; Darány, 1996. VI. 28. (9), leg. Kondorosy. - Pontomediterrán faj, a Kárpát-medence alacsonyabban fekvő területein, így nálunk is gyakori. EYGAEIDAE Arocatus longiceps Stäl, 1872 - Keszthely, 1990. VII. 24. (1), 1992. X. 20. (1), 1992. XI. 15. (1), leg. Kondorosy; Székesfehérvár, 1996. IV. 12. (5), leg. Szeőke. - Pontomediterrán faj, legközelebb Ukrajnából és a Balkánról ismert, hazai előfordulását a faj terjeszkedésével magyarázhatjuk, de az is lehet hogy korábban nem ismerték fel. Panaorus adspersus (Mulsant et Rey, 1852) - Szalafő, Farkasfa, 1986. IX. 3. (1), leg. Harmat. - Boreomontán, palearktikus faj, Erdélyből (Horváth 1907), Szlovákiából és újabban a Kárpátaljáról került elő, de ritka. Nálunk csak az ország néhány montán élőhelyén fordulhat elő. IRODALOM Adlbauer, K. und Heiss, E. (1980): Zur Wanzenfauna des Burgenlandes (Insecta, Heteroptera). Natur und Umwelt im Burgenland Sonderheft 3: 1-29. Horváth, G. (1897): Ordo. Hemiptera. In: A Magyar Birodalom Állatvilága (Fauna Regni Hungáriáé). A K. M. Természettudományi Társulat, Budapest, 64 pp. Horváth, G. (1907): Supplementum ad faunám Heteropterorum Regni Hungáriáé. Ann. Mus. Nat. Hung. 10: 500-506. Putshkov, V. G. and Putshkov, P. V. (1996): Heteroptera of the Ukraine: check list and distribution. Ukr. Akad. Sei. inst. Zool: 1-108. Stichel, W. (1956-1959): Illustrierte Bestimmungstabellen der Wanzen. II. Europa. Vol. 2, 3, 4. pp. 171-777, 264-352, 60-293. KONDOROSY Előd Pannon Agrártudományi Egyetem, Állattani Tanszék H-8360 Keszthely, Deák Ferenc u. 16