S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 58. (Budapest, 1997)

A Ménes-völgy és a magasabb karsztfennsík futóbogár faunájának összehasonlító vizsgálata (Coleoptera: Carabidae) Comparative study of the carabid fauna of the Ménes-völgy and the higher karst plateau (Coleoptera: Carabidae) Summary - Carabid fauna of the Ménes-völgy (valley) and the higher plateau of the Aggteleki-karszt was studied in the Northern Hungarian Mountains by using pitfall traps. Carabid communities of the stream valley and the higher karst plateau can be definitely separated by cluster analysis. It can be explained with the fact that several hygrophilous (e.g., Pterostichus anthracinus, P. nigrita), mountainous (Cychrus caraboides, Licinus hoffmannseggi, Cymindis cingulata) and Carpathian carabid species (Carabus obsoletus, Trichotichnus laevicollis carpathicus, Abax schueppeli) can be found in the stream valley, because of its cool, humid microclimate. On the higher plateau no optimal conditions can be found for these carabids. This fact proves the unique biogeographical feature of the stream valley. We proved the occurrence of Cymindis cingulata in the Ménes-völgy, which is a new species in the Hungarian fauna. Vizsgálati területeinket az Aggteleki-karszton, az Aggteleki Nemzeti Parkban jelöltük ki. Öt terület futóbogár faunáját hasonlítottuk össze, közülük négy (1^4.) a magasabb karsztfennsíkon, egy (5.) pedig a Ménes-patak völgyében helyezkedett el: 1. Hosszú-völgy: víztelen, ún. aszóvölgy; növényzete gyertyános tölgyes (QuercoCarpinetum), extrazonális szubmontán bükkös (Melitti-Fagetum silvaticae) és hársaskőrises sziklaerdö (Tilio-Fraxinetum). A gyűjtések 1986-ban folytak. 2. Káposztás-bérc (Haragistya): három töbröt vizsgáltunk (növényzetük: Melitti-Fagetum silvaticae, illetve Polygalo majori-Brachypodietum pinnati) 1991 — 1992-ben. A terület részletesebb leírását lásd Magura (1995) munkájában. 3. Alsó-hegy: extrazonális szubmontán bükkös, karsztbokorerdö (Ceraso-Quercetum pubescentis), valamint erdei- és feketefenyő ültetvények faunáját vizsgáltuk 1993-ban. 4. Mogyorós-bérc (Haragistya): gyertyános tölgyesben (Querco-Carpinetum), valamint lue- és feketefenyő ültetvényekben végeztük a mintavételt 1994-1995-ben. 5. Ménes-völgy: a Ménes-patak miatt a völgy mikroklímája a környező területekénél hűvösebb, nedvesebb. Patak menti égeresben (Alnetum glutinosae-incanae), gyertyános tölgyesben és lucfenyő telepítésben folytak a gyűjtések 1986-ban, illetve 1995-1996ban. A mintavétel folyamán etilén-glikolt tartalmazó talajcsapdákat alkalmaztunk. A csapdák ürítését havonta végeztük, áprilistól októberig (Niemelä et al. 1990). A talajcsapdába került fajok meghatározása Csiki (1905-1908) és Freude (1976) munkái alapján történt, míg a fajok említésénél a Szél (1996) által használt nevezéktant követtük. A különböző évek és mintavételi területek futóbogár közösségeinek jellemzőit a Matusita-index segítségével hasonlítottuk össze, a NuCoSA programcsomag (Tóthmérész 1993) felhasználásával, a közösségek egymáshoz való viszonyulását pedig clusteranalízissel (Gordon 1981) elemeztük. Vizsgálataink során 48 faj 21462 egyedét gyűjtöttük be az öt mintavételi területen (1. táblázat). A Ménes-völgy futóbogár közösségei (a különböző éveket összehasonlítva) alig különböztek egymástól, s ugyanez mondható el a magasabb karsztfennsík közösségeiről is. Ezzel ellentétben a Ménes-völgy és a magasabb fennsík futóbogár közösségei jelentősen különböztek egymástól (1. ábra).