S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 55. (Budapest, 1994)

(A nevezéktan, ill. az elnevezések szempontjából ritkábban használatosak ezeknek pl. alkategóriái, továbbá egyéb kategóriák is, pl. sorozat, had stb. A tagozat egyes törzse­ket foglalhat össze). A magyar névhasználat szempontjából jóval kisebb jelentőségűek a fajon belüli ill. az alatti taxonok: az alfaj (subspecies), változat (varietas) és eltérés (aberratio). A te­nyésztésbe vont állatfaj alacsonyabb rangú kategóriája a fajta, amely nemesítői tevékeny­ség révén létrejött alaktani, élettani stb. eltérés. A jelen szabályzat a fajtanevek írásmód­jára nem tér ki. A nemi név a magyar névhasználatban mindig egyszavas, a faji név lehet egyszavas, de többnyire kétszavas, míg három szóból álló neve csak alfajnak vagy ez alatti kategóri­ának lehet. Viszont lehet növénynek vagy állatnak (fajnak és nemnek) azonos (magyar vagy tudományos, latin) szavakból álló neve, pl.: füzike (a növény név: Epilobium, az ál­latnév: Phylloscopus), boglárka (a növénynév: Ranunculus, az állatnév: Lycaena), ökör­szem (a növénynév: Buphthalmum, az állatnév: Troglodytes). HELYESÍRÁSI SZABÁLYOK I. NEMI NEVEK (genusnevek) 1. A magyar nemi nevek nem okvetlenül rendszertani lag összetartozó állatfajokat jelölnek, hanem esetleg ökológiailag csoportosítottakat (pl. téliaraszoló) vagy valamely mintázati jellegzetességre utalnak (pl. övesbagoly), esetleg viselkedésre (pl. ugrópoloska) vagy élőhelyre (pl. faaraszolő) stb. vonatkoznak. A közismert, gyakori, viszonylagosan nagy méretű vagy valamely tulajdonságuk miatt feltűnő állatok nevei természetesen a nép ajkán jöttek létre, s ezek nyilvánvalóan fajnevek voltak, pl. a szajkó, a csóka, a szalakóta. Történetileg tehát előbb volt meg a faji rang szintjén álló név, azaz a faji (specifikus) kategórianév, mint a - főként a tudo­mányok által felismert és a fajok felett álló csoportra alkotott - nemi (generikus) kategó­rianév: ez jóval később követte a faji neveket. Nagyon sok közülük megegyezik a faji névvel: a csóka, a szajkó, a szalakóta ma is genusszintű kategórianév; a madarak között (legalábbis Magyarországon) sokan annyira rokontalanok, hogy nincsenek itt testvérfaja­ik, ezért szükségtelen, hogy e fajokat külön faji jelző alkalmazásával különítsük el egy­mástól. A példaként említett állatfajok pontos megjelölése tehát: a szajkó genusába tarto­zik a közönséges szajkó, a csóka genusába a közönséges csóka stb. Mivel azonban ezen egyszerű esetektől eltekintve sokféle, igen különbözőféle módon alkotott fajnév van, he­lyesebb ha a szabályzat a rendelkezéseit és a velük kapcsolatos példákat a genus (nem) kategóriájának a szintjén kezdi, s csak ezután tér rá a faj, majd a magasabb rendszertani kategóriák neveinek helyesírási kérdéseire. 2. A magyar nemi nevek mindig egyszavasak és mindig egyes számú főnevek. Le­hetnek egyszerű vagy összetett főnevek, főnevesült melléknevek vagy főnevesült mel­léknévi igenevek. Megfelelnek a tudományos kétneves nevezéktan nomen genericumá­nak, azaz a nemi névnek, de attól eltérően szinte mindig kis kezdőbetűvel írandók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom