S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 51. (Budapest, 1990)

FOLIA ENTOMOLOGIGA HUNGARICA ROVARTANI KÖZLEMÉNYEK LI 1990 p. 137-148 Adatok az Alpár-tiszakécsk

ei magaspart vidéke nagylepkefaunájának ismeretéhez írta SIMONYI Sándor (Érkezett 1988. január 10-én) ABSTRACT: DATA TO THE KNOWLEDGE OF THE MAC ROLE PIDOETE RA IN THE ALPÂR-TISZAKÉCSKE REGION. The zoogeographical analysis of the Macrolepidoptera fauna of the Alpár-Tiszakécske region, with the data of 530 species are given. Ez a dolgozat az un. "Alpár-tiszakécskei magaspart" vidékén 1958 és 1987 között (hosszabb megszakítása 1974-től 1985-igj^ végzett gyűjtéseim és megfigyeléseim eredményeit kívánja összefoglalni. A gyűjtött 530 faj jól reprezentálja a Matricum és a Crisicum "határvidékén" fekvő területnek a kontrasztos ökológiai viszonyok következtében (a mégoly kis kiterjedése ellenére is") változatos faunáját. A vidék urbanizálódóbb északi (Tiszakécske) és a természetes viszonyokat jobban őrző déli része ("Tőserdö".) faunájának összehasonlítása lehetőséget kínál a növekvő kultúrhatás eredményezte változások megfigyelésére. Az Alpár-tiszakécskei magaspart a Duna-Tisza közötti hátságnak (A nyugati, Kecel-Baja-ihoz hasonló, bár szerényebb) a Tisza völgye fölé magasodó keleti pereme, amelyet a hátságra jellemző futóhomok borít. A völgyet vizilösz, iszapos homok üledékek, rétiagyag lencsék töltik ki, bennük kanyargó Holt-Tisza ágakkal, majd a völgysíkot védő gátak, a Tisza hullámtere és medre következnek. A nagy települések (Tiszakécske város, Lakitelek község, de még ezek jelentős külterületi lakotthelyei is) a magasparton helyezkednek el. Ugyancsak a magasparton húzódik a vidék közlekedési tengelyét képező út- és vasútvonal. A magaspart be nem épített területein többnyire intenzív mezőgazdasági kultúrák virulnak. A part tövében fakadó rétegvizek lápokat táplálnak, amelyek a Holt-Tisza-ágakkal csaknem összefüggő sávot képeznek. Az ezen túl fekvő, mentett ártereket Tiszakécske területén szántók foglalják el, a hullámtéren pedig a partot és a védőtöltést kísérő füzligetek között telepített nemesnyárasok az uralkodók. Lakitelek alatt azonban a szántók az ún. "Sziget" területére korlátozódnak, s a "Szikra" nevü külterületen a vízparti keményfa £tölgy-kőrisszil) ligeterdő, éger- és fűzláp, valamint szikeserdő ártéri rétnek a Tiszának ezen a szakaszán páratlan teljességű konációja maradt fenn. A "Tőserdö" nevet viselő (az előforduló "tölgyes"-"tölös"-"tős" szinonimák utalnak a név eredetére ; terület gazdagságát nem kerülte el a kutatók érdeklődése. (Az erdő fl risztikai feldolgozását Hollós végezte el. Boros a Duna-Tisza közi lápokhoz való hasonlóságát vizsgálta. Simon és Soós munkája eredményezte az erdő védetté nyilvánítását.) A vidék az entomológusok, lepidopterológusok előtt sem ismeretlen. Különösen sokat gyűjtött a Tiszának ezen a szakaszán Balogh Imre, dipterológiai megfigyeléseket végzett Tóth Sándor. A Tisza-völgy nappali lepkefaunáját vizsgálva több dolgozatában is foglalkozott Tőserdővel Uherkovich Ákos de megfordult itt (ismereteim szerint) Mészáros Zoltán és Varjas László, Vojnits András, Podlussány Attila, Retezár Imre és Székely Kálmán is. A legutóbbi években Kovács Sándor szegedi kolléga, valamint ^társaságomban) Kalló Imre és Szécsényi Lajos is eredményesen gyűjtött Tőserdon.