S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 51. (Budapest, 1990)

Tőserdőn számos, egymástól mindössze legfeljebb néhány száz méterre lévő gyűjtőhelyet kerestem fel, amit nemcsak az a cél kívánt meg, hogy lehetőleg valamennyi zónában minél többször gyűjtsek, de a gyűjtés körülményeinek kényszerítő ereje (az erdő melletti homokbuckák beépítése, az erdőművelés okozta változások, magának a telepített erdőnek a záródása, a lámpázáshoz áramforrás biztosítása stb.) is. Tőserdőt egy gyűjtőhelyként (vagy inkább gyűjtési mikrokörzetként) kezelni nemcsak az egyes tényleges gyűjtőhelyek alkalmi jellege, de a terület viszonylag kis mérete (egy-egy tömeges csalizás ütiránya az erdő valamennyi zónáját átszelte) és a fauna mozgása miatt is célszerű. A lápi, láperdei fajok - különösen esős éjszakákon - jól gyűjthetők voltak az erdő feletti homokbuckákon (még a viszonylag gyenge röptű Pelosia obtusa, Euchoeca nebuiata, Comacla senex is - de sohasem a Philudoria potatoria, Laelia coenosa). A homoki, pusztai fajok is berepültek az erdőbe, de a lápba már kevésbé. Az Alpári-rét lápjában történt gyűjtés e tapasztalatok alapján is megkülönböztetett figyelmet kíván. Csak az Alpári-rét lápjában fordult elő a Philudoria potatoria, Laelia coenosa, míg a vidékre oly jellemző további szibiriai (és euroszibiriai) arundifil komponenshez tartozó fajok (az itt gyakori Archanara sparganii, ritkább. A.neurica, A. geminipuncta, A. algaej) mindenütt felbukkantak. Az altoherbosa elemek közül kiemelést kíván a Xestia ditrapezium előfordulása, mig a Cucullia fraudatrix (ritkasága mellett is) kevésbé meglepő. Jellemző, további, az Alföldön nem elterjedt faunaelemek a Palimpsestis duplaris, Euchoeca nebuiata (_silvicol nyár-éger) olykor nagyobb számban történő megjelenése. Gyakori (nyár-fűz) elem a Clostera anachoreta. Az euroszibiriai nemorális elemek közül említésre méltó a Celama confusalis, Xanthorrhoe biriviata előfordulása. (Lehet, hogy az utóbbi faj, más szerzők megfigyeléseit is figyelembe véve, csakugyan terjedőben van. Ezideig csak 1987-ben gyűjtöttem.) Meglepő volt a (nyár-nyirj elem Dicranura erminea felbukkanása (két példányát is megfigyeltük). A füj a Dunántúlon és az Északi Középhegységben elterjedt, mig az Alföldről kevés helyről (Debrecen) ismert. Hasonló elterjedés jellemzi a betuláris Apatele alnit is, amelynek egy példánya (leg. Kalló Imre 1987.) ugyancsak előkerült. A láperdei elemek közül figyelemre méltó a Celama cristatula előfordulása több példányban is , míg mások(Mamestra splendens, Hydraecia micacea, Aethalura punctulata, Apamea scolopacina stb} kifejezett gyakorisága jellemzi a gyűjtőhelyet, ahol az ugyanígy a lápréti Mythimna straminea felbukkanása sem meglepő. Említést érdemel az élőhely érdekességei közül a Hybocampa milhauseri (európai quercetalis), valamint a gyepszinti (pontomediterrán silvicol) Eupithecia ochridata (utóbbi nagyobb számban való) előfordulása is. A Cucullia tanaceti az égerláp és a futóhomok találkozásánál kialakult szegélytársulásban tenyésző, egyébként sztyep (holomediterrán-turkesztání) faunaelem. Ugyancsak "berepülőnek" kell minősíteni az egyébként puszta- és sziklagyepekben élő Rhyacia lucipetát is. Bár e ritka, jobbára csak középhegységeink néhány pontján megfigyelt lepke tenyészőhelye az Alpári-rét lápja nem lehet, messziről mégsem származhat, mivel júl. 3-án gyűjtöttem, s a fajra a kóborlás nyári diapauza után jellemző. Tőserdö érdekessége az Alföldön kevéssé elterjedt, néhány Teuro) szibiriai altoherbosa faunaelem: Diarsia brunnea, Cucullia scrophulariae, (utóbbi fajnak egy lárváját gyűjtöttem Verbascum lychnisen a tölgyes zóna szegélyében) Polia bombycina. Népesebb a nemorális komponens (Drepana falcataria, Celama confusalis, Ectropis extersaria stb) . Legnagyobb fajszámban az euroszibiriai silvicoi elemek találhatók, ritkaságképpen a Hydriomena coerulata, jellemzőbb számban a Palimpsestis duplaris, Euchoeca nebuiata, Notodonta dromedarius stb. A gazdag nyár-fííz-csoportból ritka az Orthosia populeti, Cyclophora orbicularia,gyakoribb a Lobophora sexalata, Clostera anachoreta, colobochyla salicalis stb. Az ugyancsak nagy faj számmal előforduló euroszibiriai láperdei és lápréti faunaelemek közül kiemelést kíván a ritka Naenia typica, Gortyna leucostigma, jellemző, gyakoribb faj a Mamestra splendens, Hydraecia micacea, Apamea remissa, Eupithecia castigata. A kaszálók egy részének felhagyásával a zárt fűzesek területe terjeszkedőben van, de az erdőtelepítés is visszaszorította a réti elemek tenyészőhelyeit, így megritkult az Everes alcetas QUherkovich még dominánsként figyelte meg, én mindössze egy példányát, de àz ismert tenyészőhelyek már beerdősültek). Kiemelést érdemel lápréti ^-montán?) faunaelemként a Dunántúlon elterjedt, de másutt ritka Opigena polygona előfordulása. Nem gyakori, de jellemző réti elem az Apamea ophiogramma, Mythimna impura, M. straminea, Calpe thalictri. A Sybilla elemek közül gyakori a Gluphisia crenata, Pelosia obtusa, Eucarta virgo, Scopula corrivalaria, Idaea nitidata, miq az Eucarta amethystina