S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 30/2. (Budapest, 1977)

GOZMÁNY, L. és MAHUNKA, S.: A Természettudományi Múzeum gyűjtései Tuniszban. 1. Beszámoló az 1977. évi gyűjtőút állattani eredményeiről. A magyar - tuniszi kulturális egyezmény keretében, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének szervezésében és sokoldalú támogatásával a Magyar Természettudományi Múzeum 4 agu kutatócsoportja utazott 1977 tavaszán Tuniszba. A csoport vezetője: Dr. MAHUNKA Sándor (zoológus), tagjai: Dr. GOZMÁNY László (zoológus), Dr. EMBEY-ISZTIN Antal (geológus) és Dr. DEBRECZY Zsolt (botanikus) voltak. Az ut célja egyrészt a budapesti Természettudományi Múzeum állat- és növénygyűjteményeinek kiegészítése, azaz zoológiai és botanikai gyűjtés, másrészt további tanulmányutak lehetőségeinek felderítése, a gyűjtésekre legalkalmasabb területek kiválasztása, stb. volt. A Természettudományi Múzeum eddigi gyüjtoutjalval kapcsolatban kialakult és bevált gyakorlatnak megfelelően, beszámolóban rögzítjük az ut történetét és a gyűjtött állattani anyag (a bonatikai eredményekről Dr. DEBRECZY Zsolt külön számol be) tudományos feldolgozásának megkönnyítésére öszszefoglaljuk a legfontosabb gyűjtési adatokat. Jelen munkánkban tehát vázlatosan ismertetjük az ut előzményeit, lefolyását, fontosabb eseményeit, majd felsoroljuk az alkalmazott gyüjtómódszereket és alkalmazásuk lehetőségeit Tuniszban, adatokat közlünk a fontosabb gyűjtőhelyekről és az ott végzett munkáról, végül közreadjuk gyüjtőnaplónkat a részletes adatokkal. Tunisz nem tartozik a zoológiai szempontból feltáratlan területek közé, neves francia kutatók (DUMONT, NORDMANN) éltek és dolgoztak ott sok éven keresztül, de jártak és rendszeresen gyűjtöttek ott mások igy pl. olaszok (ROMÉI, FIORI) is. Ennek ellenére az ország kutatottsága csak bizonyos állatcsoportok (emlősök, madarak, bogarak, lepkék) tekintetében mondható kielégítőnek, másokról, pl. az ország talajfaunájáról (atkák, collembolák, stb.) szinte semmit sem tudunk. Most a fiatal, önálló állam kutatói elsősorban a gyakorlat (mezőgazdaság, egészségügy) által felvetett kérdésekkel kénytelenek elsősorban foglalkozni, a zoológiai alapkutatás, Igy a teljes hazai faunájuk feltárása még alig-alig indult meg. A magyar zoológusok érdeklődése a Palaearktikum délnyugati része, azaz Észak-Afrika Iránt régi keletű. Többek között a közelmúltban a Természettudományi Múzeum kutatói is két nagyobb gyüjtőuton (Egyiptom: 1957, Algéria: 1973) vettek részt e térségben. Tunisz éppen a legelső észak-afrikai területek egyike, amelyet magyar zoológus, gyűjtés céljából felkeresett. A múzeum birtokában viszonylag jelentős anyag van, amelyet BIRO Lajos és mások gyűjtöttek itt, s a lelőhelycédulák tanulsága szerint Tunisz távoli területeire is eljutottak. Legutóbb (1970) ZILAHY Ferenc munkatársunk járt és gyűjtött az országban. Természetesen a muzeumunkban igy bekerült anyag általában az összehasonlító kutatásokhoz kevés, jónéhány fontos állatcsoport nincs is benne képviselve. Ezért igen nagy örömmel ragadtuk meg azt a lehetőséget, amelyet a Kulturális Kapcsolatok Intézete nyújtott, s szerveztük meg mostani utunkat. Párizson keresztül 1977. március 21-én, 180 kg felszereléssel érkeztünk meg Tuniszba, ahol a gyűjtőút helyi szervezésével megbizott Institute National Agronomique Tunisienne (INAT), valamint a magyar követség munkatársai fogadtak és ettől kezdve rólunk végig gondoskodtak. Utunk sikeres lebonyolítása éppen ennek köszönhető: az INAT munkatársai a nagy anyagi és személyi terhet jelentő szervezést végig ragyogóan oldották meg. Igaz, ezt többek között lehetővé tette az, hogy az Intézetnek jól szervezett vidéki bázisai is vannak, amelyekhez különböző Bzintű mezőgazdasági Iskolák és továbbképző kollégiumok tartoznak. Igy biztosítani tudtak, rendszeresen egy, - szükség esetén két gépkocsit, kisérőt, szállást - legtöbbször laboratóriumnak megfelelő helységgel -, s természetesen ellátást is. A fentiek utvonalunkat némileg befolyásolták ugyan, de ennek köszönhető, hogy az orszlágban gépkocsival több mint 5000 km-t tettünk meg, s eljutottunk valamennyi, általunk fontosnak vélt, jellemző területre. Az indulásunk időpontjának kiválasztásánál részben a meteorológiai átlagadatokat, részben a hasonló gyüjtoutak utibeszámolóit vettük figyelembe. Ezek szerint ebben az időben Tuniszban késő tavasznak kora nyárnak kellett volna lennie. Sajnos éppen az idei év rendhagyó időjárású volt, elmaradt a szokásos télvégi hűvösebb, csapadékosabb periódus és érkezésünkkor már többhetes aszály sulytotta az országot, a szokottnál 6-10 C -kai magasabb átlaghőmérséklettel. Szerencsétlenségünkre érkezésünk Botanikusaink közül Dr. ANDREÄNSZKY Gábor utazta be a területet és az országot, cikkeivel jelentősen hozzájárult az ottani flóra megismeréséhez. Tapasztalatalt hasznosítottuk mi is.