Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/1-23. (Budapest, 1971)

A fajok szekunder refugiumok szerinti megoszlása a következő. A legnagyobb terjedelmű, Isztriától a Balkánon és Kis-Ázsián keresztül a Szinai-félsziget északi részéig húzódó mediterrán területet magábafoglaló, hozzánk legközelebb fekvő szekunder refugium a pontomediterrán. Fajainak faunánkban való részesedése kiemelkedő, 62 faj, a mediterrán elemek 43,1%-a. Hazánkhoz közeli, de magashegységek által jól izolált, az Appenin-félszigetre korlátozódó az adriatomediterrán szekunder refugium. Hatása Malacodermata faunánkban gyengébb, mindössze 16 faj sorolható ide, a mediterrán elemek 11,1%-a. Faunánkra az atlantomediterrán szekunder refugium gyakorolja a legkisebb hatást: 4 faj, 2,8%. Ez a refugiumterület magábafoglalja a mediterrán Afrika nyugati részét, az Ibériai-félszigetet, a Francia Riviérát és a Biscayai-öböl partvidékének déli ré szét. A többi nyugatpalearktikus primer refugium közül Malacodermata faunánkra a legnagyobb hatással a kaspi refugium volt: 11 faj, az összfauna 5,8%-a. Ez a refugiumterület a Krim-félszigettől a Kaspi-tó déli szegélyéig húzódik, fő része a Kaukázus és előterének arboreal területe. A kaspi elemek közül sok hatol nyugat felé, ami általában az Alpokig, Kelet-Franciaországig terjed. Ezeket a szárazabb területeket kedvelő fajokat a régebbi irodalomban sokszor tévesen pontusi elemeknek, vagy sztyeppelemeknek nevezték. A turkesztáni elemek legjellegzetesebb ökológiai tulajdonsága a szárazságigény, igy a tajga területéről általában hiányzanak. Szétterjedést elsősorban nyugat felé két útvonalon mutatnak. Az egyik szétterjedési útvonal a Kaspi-tótól délre Kis-Ázsián és a Balkán-félszigeten át vezet, a másik a Fekete-tenger és a Kaspi-tó északi előterén keresztül. A turkesztáni primer refugium tagolható szekunder refugiumokra, de ezek a kutatások még nem fejeződtek be. Ezt a faunaelemet a hazai Malacodermaták közül 3 faj képviseli, az összfauna 1,6%-a.