Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/1-23. (Budapest, 1971)

Az utolsó nyugatpalearktikus faunakör, amelynek hatása a Malacodermata fauna vizsgálata alapján még eljut a Kárpát-medencébe, az iráni: 1 faj, 0,5%. A kelet-palearktikus faunakörök közül csak kettő fordul elő a hazai Malacodermata faunában: a mandzsúriai és a mongol. A mandzsúriai szétterjedési központhoz tartozó fajokat nevezzük szibériai faunaelemeknek. A szibériai tajga állatvilága elsősorban ebből a refugiumból terjedt szét posztglaciálisan. Az európai hegyvidékek szubalpin tűlevelű erdeinek szibériai rokonságú fajai pedig a Würm glaciálist részben a déleurópai hegyvidéki refugiumokban vészelték át. A régebbi irodalom azokat a fajokat, amelyek a legutolsó glaciálist a mandzsúriai refugium területén vészelték át és Európában is elterjedtek, külön faunaelemként tárgyalja (v. ö.: mediterrán és "középeurópai" faunaelemek). Ez helytelen, mert csupán a szibériai faunaelem egyik nagy expanziójú áreatipusáról van szó. Ugyanis a tajgán élő állatfajok tekintélyes része Európában nem tajgaterületeket is birtokba vett. Ezek a fajok itt tűlevelű és lomboserdőkben, továbbá antropogén kaszálóréteken élnek. A posztglaciális áreaterjeszkedés idején a Behring-szoros nem létezett, igy sok szibériai faunaelem a Nearktisz területére is kiterjesztette áreáját. Európában a déleurópai magashegységektől délre a szibériai faunaelemek úgyszólván teljesen hiányoznak. Itt a mediterrán refugiumterületen csaknem kizárólag mediterrán faunaelemek élnek. A fő csökkenési zóna nyugat felé a Kaspi-tóig az 50. szélességi fok körül van, majd a Kaukázusnál a 42. fokig hatol délre. Körülbelül ennek a szélességi foknak a magasságában metszi a Balkán-félszigetet és magába foglalja a Dinaridákat, Alpokot, Pireaeusokat és a Kantábriai-hegységet. Ettől a szélességi vonaltól délre még a magashegységek területén is csak elvétve akad szibériai faunaelem.A Kárpát-medence a csökkenési öv északi határterülete. Közép-Európa északi, Észak-Európa déli területein a szibériai és a mediterrán elemek megközelítően egyensúlyban vannak. Az egyensúly azonban relativ, mert a nedves, hűvös biotópokban a szibériai elemek, a száraz, déli kitettségü lejtőkön