Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/1-23. (Budapest, 1971)

fia, a fürkészdarazsak világhirü kutatója, SZÉPLIGETI GYŐZŐ állította össze a századforduló idején, és müve 1904-ben jelent meg Brüsszelben a Genera Insectorum sorozatban. Az azóta eltelt majdnem hét évtizedben megsokszorozódtak ismereteink a gyilkosfürkészekről. Rengeteg új fajt Írtak le valamennyi állatföldrajzi régióból. Mig 1904-ben az ismert fajok száma 3731 volt, addig napjainkban kb. 25.000-re tehető ez a szám. Ezzel párhuzamosan a génuszok száma is legalább megháromszorozódott. Több alcsaládról és tribusról monografikus tanulmányok készültek, melyek egy-egy próbálkozást jelentenek a gyilkosfürkészek belső rendszerének a megalkotására. A sok-sok közlemény ellenére a gyilkosfürkészekről szóló ismereteink korántsem állapodtak meg. Sőt, az ún. mammut-génuszok fajai egyre áttekinthetetlenebbek, de a többi génuszról sem mondhatunk lényegesen jobbat. Az egyes szerzőknek más-más véleménye van faji, génusz és egyéb alapvető rendszertani kérdésekről.Se szeri, se száma azoknak a fajoknak, melyeket az egyes szerzők hol szinonimizálnak, hol új kombinációba helyeznek, hol szinonimizált neveket ismét fajnak ismernek el, hol más alcsalád más génuszába sorolnak (alaposan megnehezítve a későbbi azonosítást). Bonyolítja a helyzetet az, hogy a gazdaállatokkal eléggé hézagosan vagyunk tisztában. Vannak csoportok (pl. Apanteles, Opius, Dacnusini, Braconini), melyekről elég részletesek ismereteink, más fontos csoportok fajainak életmódjáról (pl. Blacus, Triaspidinae, Agathiinae) pedig alig-alig tudunk, vagy csak sejtünk róluk valamit. A különböző gazdaállatokból nevelt braconidákat sokszor nem szakember határozta meg, igy olykor durva félrehatározások is bekerültek az irodalomba és vándoroltak közleményről közleményre. A belső forrongásnak ebben az állapotában legkézenfekvőbb egy katalógust összeállítani, abban a reményben, hogy ez hathatósan elő fogja segiteni a további kutatást. Erre a kolosszális munkára vállalkozott a Madison-i egyetem (USA) entomológus professzora, Dr. R.D.SHENEPELT. A lyukkártyarendszer korszerű módszerét felhasználva a Braconidae világirodalom megjelentetése (1965) után hozzáfogott a gyilkosfürkészek világkatalógusának a megirásához. A két mü mintegy kiegésziti egymást.