Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 10/1-12. Budapest, 1957)

lamint a homokos területeken levő nedves rétek tették lehetővé, hogy néhány hegyvidéki és lápi hygrophil faj fennmaradhasson /Argynnis selene Schiff., Cosoinia crihrum L., Phragmatiphila typhae Thnhg., Arytrura munculus Mén. stb./. A nádi és a lápi fajok száma mindenesetre kisebb, mint Bátorligeten, hiszen ma már nincsenek Debrecen környékén nagyobb kiterjedésű lápok és nyiresek. Többek között a halápi láp Eriophorumos rétjeit is lecsapolták a 20-as években. Amint emiitettem,a homokos területek nagy részét erdő borította, ma azonban az 55 #-uk akácos és csak 33 # a tölgyes, a fennmaradó részük főleg nyárfás vagy kőris-szil ligeterdő /FraxLneto-Ulmetnm/

, amelyben helyenként a gyertyán is fellép. A Debrecen-környéki tölgyesek Soó szerint két tipushoz sorolhatók,a Quercetum roboris convallariosum- és stepposumho«. A Qn.r. convallario

sum a Nyírség leggyakoribb erdőtipusa, ez alkotja a Debrecen-környéki tölgyesek legnagyobb részét is /Hagyerdő, Monostori erdő, több Nagycsere környékén levő tölgyes/. Ezeknek az erdőknek az aljnövényzete igen gazdag, Soó adata szerint a Debrecen-környéki convallariosumokból 360 növényfajt mutattak ki. Gazdagok a Debrecen-környéki tölgyesek fáciesekben ia> a különböző fáciesek hatása pedig a lepkefaunán is érezheüő. Mi g a S t achy s sylvatica. Lamium purpureum-. Salvia glutinosaés Gleohoma hirsuta-fáciesü részek táplálkozási társulásokban és állandó társulásokban egyaránt gazdagok, addig az Ur tica dioica-s erdőrészek a nagylepkék közül főleg csak kisebb Geometridáknak és Hypenináknak nyújtanak nappali búvóhelyet magaskórós társulásukkal,kivéve az útszegélyeket,amelyeknek kis önálló sávtársulásuk van napfénykedvelő növényekből és rovarokból.Érdemes megemlíteni,hogy egyes Urtica

s részeken koratavaszi fácies-növény a Corydalis cava

, amelyen a Parnassius mnemosy

ne 1. él, Török lepkegyüjtöményének a katalógusa ugyanis ennek a fajnak a debreceni előfordulását is emliti.