Dr. Surányi Pál szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 1/1. Budapest, 1946)

(Hoplocampa minuta és H. Flava), a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi), a bimbólikaszóbogár ( Anthonomus pomorum) pusztít nem apadó számban. Az ember a kártevők tömeges elszaporodásának kedvez a szakszerű termesztés egyes szabályainak be nem tartásával is. A /tarlóhántás és őszi mélyszántás elmulasztása, a helytelen vetésforgó, a viszszamaradt növényrészek megsemmisítésének, a hulladék-gyümölcs naponkinti felszedés ének elhanyagolása stb. a kártevők fejlődésének folyamatosságát s egyik évről a másikra átmentődését biztosítja, másrészt fokozódó felhalmozódását teszi lehetővé. Közismert, hogy ott, ahol a cukorrépa rövid szünetekben követi egymást, a répafonálféreg annyira felhalmozódik a talajban, hogy lehetetlenné válik a cukorrépa termesztésié, mint pl. a mult század 70-es éveiben a szászországi Halle és Magdeburg vidékén, ahol 24 cukorgyár volt kénytelen üzemét leállítani, mert már alig termett a kártevő miatt répa. Ahol a hagymát évrőlévre ugyanazon a táblán termesztik, a szárféreg (Anguillulina dipsaci) és a hagymalégy (Hylemyia antiqua) vergődik hatalomra. A már említett gabonafutrinka is ott szaporodik el, ahol őszi vagy tavaszi kalászost követ őszi gabona. A monokultúra s egyéb okok mellett még figyelembe kell vennünk azt a tényt is, hogy a kitenyésztett, nemesitett, táplálóanyagokban is gazdagabb növény számos esetben kívánatosabb a kártevőnek, mint a vad vagy kevésbbé nemesebb fajtája. A vértetü a legnemesebb almafajtákat részesíti előnyben. A lóbab (Vicia faba) nemesebb fajtáit a levéltetü jobban kedveli, mint ősibb fajtáit. Kleine vizsgálatai zerint (Pflanzenbau, Jahrg. 4, 1927—28, p. 81.) a primitív zabfajták a fritléggyel szemben ellentállók. Ismeretes az is, hogy a hirhedt burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) a vad Solanum rostratum-ról került át a termesztett burgonyára, hasonlóan a filloxérához, amely szintén a vad szőlőfajokról telepedett át a nemes bortermő szőlőre. A kártevők tömeges elszaporodásában különösen nagy szerepe van az időjárásnak. Gyakran egymagában is előidézheti a tömeges elszaporodást. A gabonafutrinka csak meleg, hosszú őszön szaporít, tehát lárvájának: a közismert „csócsároló"-nak tömeges jelentkezésére és pusztítására csak ilyen időjárási előzmény után számíthatunk, főleg ha emellett a termesztő a helytelen vetésforgóval is lehetőséget nyújtott fejlődésmenete zavartalan lefolyásának. Ha a tavasz csapadékos, nyáron a lucerna bimbógubacslegye fog nagy számban jelenkezni, míg ellenkező esetben a talaj'ban telelő bábja beszárad, tehát a légy rajzása elmarad. Az almamoly rajzása idején beálló esők a molyt rajzásában akadályozzák; kártevése tehát abban az évben erősen lecsökken; ha ellenben rajzásakor szép idő jár, nagymértékű kártételére számíthatunk. Csapadékos esztendőben a meztelen csiga szaporodik el és válik mező- és kertgazdaságunk csapásává, mint legutóbb 1941-ben. A száraz tavasz kiválóan kedvez a földibolhák elszaporodásának, mint ezt az 1943. év katasztrofális földibolha-járványa is bizonyítja. Közismert az is, hogy a levéltetvek tömeges elszaporodása száraz tavasz és nyárelő után következik be. A mezei pocok, amelyet gazdáink tévesen mezei egér néven ismernek, tömegesen enyhe tél után jelentkezik, mert