Dr. Surányi Pál szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 1/1. Budapest, 1946)

mas pini) tesz olykor szinte felbecsülhetetlen kárt. Tölgyerdőben pedig a tölgyi lonca' (Tortrix viridana), vagy a gyapjas pille (Lymantria dis par) szaporodik el veszedelmes kártevővé. A trsztaállományú erdőben az illető fafaj különleges kártevőin kívül más rovarok alig találhatók. De az életközösség más csoportba tartozó állatokban is szegény. Fenyőerdőben pl. a madárvilág is igen hiányos. A tisztaállományú erdőben a polyphag hasznos élősködők létfeltételei is hiányoznak, miért ahhoz., hogy évenkint több nemzedékük fejlődhessék, többféle gazdám van szükségük. A szegényes rovarfauna erre alig, nyújt lehetőséget, úgyhogy a kártevők elszaporodása esetén a korlátozó élősködők száma kevés ahhoz, hogy idejében hatásosan beavatkozhassanak. Más az állapot a kevertállományú erdőben, ahol a haszonfák mellett még különféle bokrok, cserjék és aljnövények tenyésznek, amelyeken sok rovarfaj élhet, s amelyeket gazdag madárvilág népesít be.' Itt a sokféle hasznos élősködő és ragadozó az egyensúly éber őrségeként mindig idejében beavatkozik, ha valamely kártevő a szaporodásában a rendes méreteket túllépi. Mindazonáltal a kevertállományú erdő sem mentes a kárszenvedéstől. így pl. a kevert (vegyes) lomberdőben álló tölgyeken gyakran elszaporodik a monophag tölgyilonca, annál inkább talál bőséges táplálékot a polyphag apácalepke (Lymantria monacha). Mégis tapasztalati tény, hogy a tisztaállományú erdőben sokkal általánosabb és nagyobb arányú az apácalepke kártevése, mint a kevertállományúban, s ezért növényvédelmi érdekből a kevert telepítés ajánlható. Az egyoldalú növénytermesztés (monokultúra) káros következményei a mező- és kertgazdaságban is szembetünőek. A kiterjedt cukorrépatermesztés a ré;pabogár (Cleonus punctiventris), a répafonálféreg (Heterodera Schachtii) s egyéb állati kártevők elszaporodását vonta maga után. A gabonanemüek túlhajtott termesztése a gabonanemüek különleges kártevőinek kedvez, A gabonalegyek, ú. m. a heszszeni légy (Mayetiola destructor), a csíkoshátú búzalégy (Oscinis pumilionis), a fritlégy (Oscinis frit), a fekete búzalégy (Chortophila sepia), továbbá a gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) stb. évrőlévre állandó gyérítői, olykor veszedelmessé váló pusztítói kalászosainknak. Termesztett növényeink sorában termőterülete nagyságával a kalászosok mellett álló kukorica a kukoricamoly (Pryraysta nubilalis) elszaporodását tette lehetővé. A lucernának az utóbbi két évtizedben országszerte megállapíthatóan fokozódó termesztése a lucernabogár (Phytodecta fornicata), a lucernaböde (Subcoccinelta 24punctata), valamint a lucernabimbógubacslégy (Contarinia medicaginis) előzőleg soha nem tapasztalt tömeges elszaporodását eredményezte. A vöröshere cickánybogarai (Apion-íajok) maholnap a, vörösheremagtermesztést teszik szinte lehetetlenné. A mákban a mákbogár (Ceutorryhynchus macula-alba) garázdálkodik nagy mértékben; a repcében a repcebogár (Meiigeth.es aeneus) és a repcedarázs (Athalia colibri) ú. n. fekete hernyója tesz évről-évre nagy kárt. Szőlőültetvényeinkben egyebek közt a szőlőmoly (Polychrosis botrana) és szőlőil'onca (Sparganothis pilleriana), gyümölcseinkben az almamoly (Carpocapsa pomonella), a poloskaszagú szilvadarázs