Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 8/1-4. (Budapest, 1943)

érez. A saját léte és faja fenntartásáért éppúgy küzd, mint a legmagasabbrendü állat. Egyéni élete van. Az ember nézőpontjából hasznos, kártékony vagy közömbös. Vizsgáljuk tehát közelebbről életmódját, fejlődésmenetét, ivadékgondozását; kapcsolatait a környező világgal, a változott környezeti tényezők hatását egyéni életére és fajfenntartási lehetőségeire, elszaporodására, terjedésére vagy megfogyatkozására; esetleges jelentőségét az ember nézőpontjából. Elismerem, hogy mindez sok fáradságot, nagy pontosságot, lankadatlan buzgalmat s állandó lelkesedést kíván. De a jutalom nem marad el, mert olyan mély bepillantást nyerünk a természet rejtekeibe, oiyan titkokat fedünk fel, amilyenekről azelőtt sejtelmünk sem volt s amelyek lelkünkben méltán a csodálat s az elragadtatás érzését fakasztják. És nem utolsó sorban jutalmunk az a tudat is, hogy kutatásunkkal a tudományt és közvetlenül vagy közvetve a gyakorlati életet is szolgáltuk. A rovarok életével való foglalkozás nemcsak szép, fölemelő, gondolkoztató, tudásunkat mélyítő, hanem a köz szempontjából hasznos is, mert az esetleg hasznos vagy kártevő fajok életmódjának s életviszonyainak tisztázásával támaszpontokat nyújt a hasznosak védelmére s a kártevők elleni védekezésre. S ezzel elérkeztem társaságunk másik feladatának: az alkalmazott róva r t a n mívelésének, társaságunk alapszabályaiban ugyancsak kifejezett követelményéhez. Társaságunk az alkalmazott rovartanra kezdettől fogva súlyt vetett, amit folyóirata címlapján is kifejezésre juttatott. A rovartani tudomány a gyakorlati élethez az alkalmazott rovartan útján kapcsolódik. A rovartannak is, mint minden tudománynak, kettős célja van: egyrészt új ismeretek után kutatni, másrészt pedig a szerzett új ismeretekkel a tudomány mellett az emberiséget is szolgálni. Mondhatjuk úgy is, hogy minden tudománynak aző eszményi célján kívül valamely földi hivatása is van. Még a legelvontabb tudomány is valamely irányban, ha csak közvetve is, szolgálja az emberiséget. Felmerül tehát a kérdés: mivel és hogyan szolgálja a rovartan a gyakorlati életet? Erre a kérdésre kívánok a következőkben válaszolni. S ezzel kettős célt óhajtok elérni: egyrészt tagtársaink figyelmét felhívni az ilyen irányú kutatások fontosságára, másrészt pedig a rovartannak s ezzel társaságunknak létjogosultságát is igazolni a szakmakörünkön