Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 5/1-4. (Budapest, 1940)

olvadhatnak. Felületük csupasz, vagy apró szőrök borítják. Általában veseídomúak, mert a csápok izesülési helye számára egy beöblösödésük van. Pontszemeik (ocelli) nincsenek. A csápok (antennae = At.) mindkét nemnél rendesen 14, ritkábban 12, 13, vagy 15 ízből (articulus) állanak. A jól látható ízeken kívül lúggal macerált példányoknál a scapus előtt még egy lapos, a fejfelület nívójába illeszkedő, de a fejtoktól gyűrű alakú chitinlemezzel elválasztott u. n. praescapus is látható. A csáptőiz (scapus) rendesen rövid, vaskos képződmény. Hozzá terminálisán csatlakozik a csápostor, melynek ízei igen változatos alakúak lehetnek, A lapos, egymáshoz nyomott korongtól a gömb-, tojás- és palack alakon át a hosszúra nyúlt hengerig minden alak megtalálható. Felületük sima, vagy hosszanti barázdák csíkolják (Dasyhelea). A végső 1—5. iz rendszerint feltűnően eltér a többitől. Néha a 11 —13. íz kettősbütykű. A csápízeken különböző sörteképzödmények vannak. A 2—13. csápizen 1 — 1 sörteörv található, a 3—11, iz örvsörtéi a c^-nél legtöbbször megnyúlnak és ecsetszerűen összeállva a csápnak jellegzetes külsőt kölcsönöznek, A csáp tőízén sohasem, a végízen is kevés esetben találunk örvsörtéket. A 3—13. csápizen, vagy ezek egy részén sokszor érzőszörök is vannak. Ezek alakja a sörtékre emlékeztető, végük hegyes, vagy tompa, de lehetnek levélszerűen ellaposodottak ís. Az említetteken kívül rendesen még apróbb szőrök is vannak a csápizeken. A végső -íz sokszor egy pálcika alakú végnyúlványba húzódik ki. A száj részek szúró-szívók. A felső ajak (labrum), a rágok (mandíbula), az állkapcsok (maxilla), és a hypopharynx kés, vagy tőrszerűen megnyúltak. Végük gyakran fűrészesen fogazott. E részeket csőszerűén veszi körül a kiszélesedett alsó ajak (labium, vagy maxilla II). Együttesen alkotják az orrmányt (rostrum), amely rendszerint rövidebb a fejmagasságnál. Az állkapocs 1 övéhez 4 ízből összetett tapogató (palpus maxillaris) csatlakozik. A második (a Lepíoconopsnál a 3.) iz rendszerint nagyobb a többinél, gyakran megvastagodott és érzékszervet rejt magában, mely kívülről gyűrűszerű képződményként látható, B.) A tor (thorax) szelvényei szorosan összenőttek, mégis az egyes gyűrűk jól megkülönböztethetők. Az előtör (prothorax) gyengén fejlett, keskeny gyűrű. Hátlemeze (pronotum = Nti.) rendesen kis hurkaszerű képződményként alakul ki. Haslemeze (prosternum) és oldallemezei jelentéktelenek. A középtor (mesothorax)