Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 5/1-4. (Budapest, 1940)
hatalmasan fejlett szelvény, Hátlemeze (mesonotum = Nt 2 ) erősen boltozatos, előrészén kissé előrehúzott, az előtört felülről eltakarja, de nem fedi csuklyaszerüen a fejet. Elől mindkét oldalon enyhén benyomott és a paizsocska előtt ís van egy többé-kevésbbé félköralakú sekély benyomás (praescutelláris mélyedés}, „V" alakú harántárok nincsen rajta, A paizsocska (scutellum = Scu,) félköralakú. A szárnytő előtt egy háromszög, vagy résalakú, hártyával fedett folt (oldalfolt, pleuralís membrán) van, melynek színe a környezettől gyakran elüt. Az utótor (metathorax) terjedelme is messze elmarad a középtoré mögött. Hátlemeze (metanotum = Nt ) a pajzsocska alól kiinduló domború lemez. A tor felülete matt vagy fényes ; szőrözet boríthatja, de lehet csupasz is. Vannak hosszabb, erősebb sörteszerü és vannak rövid, sőt sokszor igen apró szőrök rajtuk. Előbbiek rendszerint ritkásan, szétszórtan helyezkednek el és csak néha alkotnak szabályos sorokat (acrostichalís és dorsocentralis sorok) ; utóbbiak sűrűn borítják a felületet ; a mikroskopikus kicsinységüek gyakran teljesen el is fedik. Sok esetben színezetük a tor jellegzetes mustrázatát adja. Mustrázat azonban nemcsak a szőrözet segítségével jöhet létre, hanem maga a chitinlemez ís lehet színes. A szárny (ala = A.) üvegszerűen átlátszó, vagy többékevésbbé tejszerüen fehér. Lehet egyszínű, vagy tarka. Felülete csupasz vagy szőrözött. A szárny egész felületét gyakran apróbb szőrök (mikrotricha) fedik, melyek kisebb nagyítás esetén rendszerint csak apró pontoknak látszanak ( a szárny pontozott). A nagyobb szőrök (makrotricha) vagy sűrűn borítják az egész szárnyat, vagy csak meghatározott területen fordulnak elő. Az előfordulási területek kiterjedése, helyzete, sok esetben kisebb fajcsoportokra, néha egyes fajokra jellegzetes és állandó jellegűnek mondható. A makrotrichák kisebb nagyítással is jól láthatók. Az erezet meglehetősen egyszerű, 6 hosszanti és 1, esetleg 2 harántér van, Hosszanti erek a következők : costalis- (a), subcostalis- (sc), radiális- (r.), medialis- (m.), cubitalís-(cu.), analis(an.) és axillaris- (ax.) ér. Ar., m„ és cu. rendesen elágazók (n, r4-f 5 ; mi, m. 2 ; és eu,, cu 2 ). Analis és axillaris erek név alatt két, a szárnytőtől kiinduló, de a szárnyszegélyt el nem érő eret értek, melyek a cu. után találhatók és amelyeknek eredete még nem egészen tisztázott. Közülük a hátsó némely esetben kettéágazó. A r4+5 és m t között még egy kétfelé ágazó ér található, mely más erekkel nincs összekötve. Ez a villa ér. Eredete
