Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 4/3-4. (Budapest, 1939)

országban és társaságunk tagjainak száma rövidesen több százra emelkedett. A társaság első elnöke HORVÁTH GÉZA volt. A „váltórendszer" hive lévén, tiszte lejártakor helyét uj elnöknek adta át, hogy folytatólag egymás után kövessék őt az elnöki székben a magyar rovarfannak immár legnagyobb részben elhunyt jelesei. Társaságunk örök érdemei elismeréséül az 1925. évi közgyűlésen tiszteleti tagjává választotta. Megszoktuk a körünkben; még a legutóbbi években is, amikor pedig aggkora miatt már kiméletre szorult, megmegjelent üléseinken és jóiző, friss kedélyre valló hozzászólásaival emelte vitáink nívóját. Nagy tapasztalataival, bölcs tanácsaival pedig választmányi üléseinken volt segítségünkre. Benne nemcsak társaságunk alapitóját, első elnökét és tiszteleti tagját veszítettük el, hanem atyai jóbarátunkat is, a családfőt, az igazi paterfamliast! Amikor 1937. szeptember 1 l-én a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ott állottunk ravatala mellett, hálával gondoltunk minderre. S amikor felcsendültek a gyászének szivbemarkoló komor akkordjai, titkon egy könnyet morzsoltunk szét szemünkben, de megnyugodtunk a természet rendjében. Megnyugodtunk, mert nem egy derékban kettétört életet; bel jezetlen munkát, egy részt láttunk magunk előtt, ha

nem teljes befejezett egészet. Befejezett volt élete, munkája, sikere s elismertetése. Megnyugodtunk, mert tudtuk hogy Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl: Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul. (Arany: Széchenyi emlékezete.) Az eszmévé finomulás már életében megkezdődött, halála után folytatódik és befejeződik. HORVÁTH GÉZA szellemi alakja időben és térben egyre nagyobb lesz s a hálás utókor hódoló tisztelettel és büszkeséggel ejti ki majd áldott >evét.