Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 4/1-2. (Budapest, 1938)

PAX a kárpáti apollo elterjedéséről és rasszképződéséről irt munkájában az eltérő alakok között (7.) az ab. cohaerens[ is felsorolja, de közelebbi lelőhelyek megadása nélkül. „Az apollo halteres-alakia — mint BRYK (4) irja — gyakori a Branyiszkó hegységben. BRYK idézett munkájában egy szépen fejlett halteres alak szines képét közli erről a vidékről. Ez egy nagy ? példány. A hozzá tartozó ö* már csak átmenetet képez a ha Itères-alakhoz. A costalis foltok közötti fehér mezőben némi fekete behintés van s ez jelzi a cohaerens illetőleg halteres irányzatot. A BRYK jelezte branyiszkói példányok sajnos nem kerültek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. A KERTÉSZ ABA-féle világviszonylatban is hires Parflassws-gyüjteményben, melyet a Nemzeti Múzeum az elhunyt hagyatékából drága pénzen veit meg, 401 kárpáti apollo-példány van, de ezek között mindössze egy nagy 9 példány van, amelynél a halteres-á\lapot teljes kifejlődésben van meg. Ezt SÁNDOR SÁNDOR gyűjtötte Kassah ámoron 1913. július 24én A gyűjteményben mellette látható s 1914 július I4én ugyancsak Kassahámoron gyűjtött példány bal-szárnya halteres irányzatot mutat, de ennél már a két costalis főit között teljes összeköttetés nincs. A magyarországi törzsgyüjíeményben, amelyben a kárpáti apollo-nak 'összesen 93 példánya van, 2 halteres-á\lapo\ban lévő példányt látunk. Egyik, melyről ABAFI is említést tesz (1 ) — symmetrikus : mindkét felső szárnyán megvan az összekötő hid a két costalis íolt között. A másik assymmetrikus, az összekötő híd csak a jobb felső szárnyon van meg. Az előbbi 9, lelőhelye: Sóvár, 1890 július 12., (leg. DAHLSTRÖM.) az utóbbi ó\ gyűjtési adatai : Branyiszkó hegység, 1889 június 14., leg. DAHLSTRÖM. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében tehát ez az egyetlen branyiszkói halteres példány s ez is assymmetrikus. A bal felső szárny még haileres transitus-nak sem tekinthető. Jelen sorok irója azt a nagyon szépen kifejlődött halter<?s-példánvt, amelynek a fénykép-ábrája föntebb látható (1. ábra), az Alacsonytátrában, nevezetesen a liptószentiváni völgy felett emelkedő „Sólyom-sziklák" (Sokolové skaly) egyik igen meredek horhójában gyűjtötte kb. 1400 m. magasságban 1936. július hó 25-én. A felsorolt három cohaerens-[ől főképpen ab-