Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 4/1-2. (Budapest, 1938)

H. alpestrís PRIESNER. (4 ó\ 2 9). Kőszegi hegység. (Régebbi adatok : Fogaras, P. GÜNTHER, Szklenófürdő, Dr. DUDICH). A pseudovirga fogószerű kifejlődése itt a legerősebb. Erősen chitines, felül teljesen nyitott. A kilövellővezeték feje azonos formájú az angusticornis és setigera-típusokkal Alul azonban a cső erősebb és hárántcsikoltság látszik rajta, valószínűleg szilárdító gyűrűk miatt. (II. 1. rajz). Az aculeata-csoport. Itt az aculeata és flavicincta fajok állanak legközelebbi rokonságban. A flavicinctá-ból az eragrosiidis, majd a strigaetípusok vezethetők le. Külön áll az acanthoscelis és clûrisetis a gombosvégű pseudovirga típusukkal. — Ennek a csoportnak a a végéhez csatoltam azokat a túlspecializált típusokat, amelyekhez az átmeneteket még nem ismerjük. — Legvégül a közeli rokon nemet, a Neoheegeria típust jellemzem. H. aculeata (FABRICIUS). (30 ó\ 20 9). Mindenütt gyakori. A pseudovirga egyszerű nyitott csatorna. A vezeték fejmagasságában a pseudovirga íelhajló pereme megvastagodott. A kilövellővezeték nyaki része rövid, a pseudovirga félmagasságánál van- A vezeték feje kicsiny, csak szétágazó sötét vonal halad a pseudovirga csúcsa felé. (II 11. rajz). H. flavicincta (KARNY). Tihany, Balatonfenyves. PRIESNER egyik dolgozatában, külső bélyegek alapján már megállapította, hogy az aculeata és flavicincta közel álló rokon fajok. A pseudovirga kifejlődése ugyanezt mutatja. A flavicinctá-n is egyszerű cső, csak valamivel zártabb, mint az aculeatá-n. A kilövellővezeték feje ellenben jóval hosszabb, csőszerűbb és magasabbra nyúlik. (II. 12. rajz).