Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 4/1-2. (Budapest, 1938)

H. eragrostidis PRIESNER. (4 et, 5 Ç). Meadi (Egyptom). Gyűjtötte : PRIESNER H. Ennek a fajnak a pseudovirga típusa olyan mintha behasított fejű flavicincta volna. A behasított két karély, felül egészen hófehér, átlátszó A kilövellővezeték nyaka hosszú, a feje hegyes, lándzsa alakú. (II. 13. rajz). H. strigae PRIESNER. díj ?). Vadi Medani (Sudan). Gyűjtötte: CAMERON. A pseudovirgájának szerkezete ugyanolyan típusú, mint az eragrostidis-é, de a csúcsa keskenyebb. A vezeték nyaka jóval rövidebb, a cső szélesebb és szinte egybefolyik a feji résszel. A feji része lassan elkeskenyedik és nem ér fel a pseudovirga csúcsáig. (II. 14. rajz). H. acanthoscelis (KARNY). (19 ó\ 10 Ç). Sashegy. Sághegy, Ostfiasszonyía, Vértes hegység, Jeli, Pótharaszti. A pseudovirga egyenletesen elkeskenyedő cső. Végén gombos feji része alakult ki. A kilövellővezeték feje igen vé­kony, hosszú cső. Egészen magasan, a pseudovirga csúcsánál végződik. (II. 4. rajz). H. clarisetis PRIESNER (1 ó\ 2 ?). Sinai, (Vadi Gederat). Gyűjtötte: PRIESNER. A pseudovirgája hasonló típusú mint az acanthoscels-é. A különbség amiatt van, hogy a clarisetis-\ípusban a pseudo­virga végén gomb helyett egy kis tölcsér alakult ki A pseu­dovirga oldalai sem egyenesek, hanem egy kissé íveltek. A kilövellővezeték hasonló az acanthoscelis-iípushoz, de a feji része valamivel kisebb és a nyak hirtelenebbül keskenyedik el. (II. 5. rajz). H. juncorum BAGNALL. (12 ó\ 3 $>. Fonyód. A juncorum-mai olyan pseudovirga típusok kezdődnek, amelyek különleges szerkezetű csúcsi részükkel a legspeciali-

Next

/
Oldalképek
Tartalom