Csiki Ernő szerk.: A Magyar Rovartani Társaság Közleményei, Folia Societatis Entomologicae Hungaricae 2/1. (Budapest, 1929)

letekben megy végbe. — A Bup restidák középbeléről készített minden metszet, ennek a regenerálódási módnak számos bizonyítékát tárja elénk. Egyebekben a regenerálódás lefolyásának a fent ismertetett rendes szabályaitól eltérő módját a Buprestidáknál sem állott módomban megfigyelni. A középbéli hám szövettani szerkezetének ismertetése után foglalkoznunk kell a középbél leginkább szembetűnő és a Buprestidákra különösen jellemző középbéli mirigyek histologiai viszonyaival. Külső morfológiai felépítése_ eltér az eddig ismert összes hasonló mirigyektől, amelyeket a búvárok, mint nyálképző mirigyeket irtak le. Maga a mirigy, mint önálló szerv, a középbél adoralis részén, az előbél beömlési helyén, kétoldalt csővet alkotva, a középbél folytatását képezi. A közös csőre, sűrűn, egymás mellett, a gyakran tekintélyes nagyságot elérő, körte alakú, vakbélszerü kitüremlések települnek, melyek a közös csővel, helyenkint kissé befüződött, majd ismét jelentékenyen kitágult beömlési nyilassal állanak összeköttetésben. A kitüremlések a mirigy alapi részén érik el a legtekintélyesebb méretet, majd nagyságukban fokozatosan csökkenve, annak végső negyedétől kezdődően a kitüremlések megszűnnek, s a mirigy külső burkát igen finom hártya-takaró alkotja. A kitüremlések számos esetben nem szűnnek meg a középbéi határán, hanem annak adoralis részére telepedve, habár jelentéktelen kiterjedésben, — mintegy a mirigyek kezdő szakaszát jelzik. A mirigyek szövettani szerkezete a középbél szerkezetétől anynyiban tér el, hogy a középbéli mirigyeket kibélelő hámsejteken egyrészt a pálcikás szegély, másrészt a hámpótló telepek (regen e ratios krypták) hiányoznak. E;zel szemben az összes többi, —• a középbelet felépítő alkotó elemet, — a hámréteget, az alaphártyát és az izomréteget, — a középbéli mirigyeknél is megtaláljuk. A hámsejtek alakja itt is túlnyomóan hosszúkás, hengeres, a rendkívül nagy sejtmag alakja azonban túlnyomóan kerek idomú. A sejtek, legtöbb esetben, egy réteget alkotnak, gyakran azonban a mirigy kitüremléseit egészen kitöltik. Ugy a közös mirigycső, mint egyes kitürcmléseinek hámsejtjei, lumenjük felé eső részében — könnyen megfigyclhetően — nagy mennyiségben váladékcseppeket választanak ki, melyek a mirigycső, illetőleg a kitüremlések ürterében halmozódnak fel. A mirigyeket kibélelő hámsejtek, elválasztó tevékenységük tartama alatt itt is fokozatosan elpusztulnak, s a váladékcseppekkel együtt a lumenbe kerülnek. Az ekként tönkrement sejteknek kétségen kivül regenerálódni kell, a mirigyhám pótlásának azonban eltérőnek kell lennie a középbelet bélelő hámsejtek regenerálódásának lefolyásától. Ez a megállapításom azon a megfigyelésen alapszik, hogy —• miként már